Három új dalt is mutatott szeptember 24-én megjelent, III című lemezéről a hazai instrumentális és improvizatív zene folyamatosan kísérletező zenekara, a JÜ. Ebből az egyik legesszenciálisabb szerzemény, a Shashka most egy elborult vizuális világot is kapott, amelyben a formáció három tagja egészen különleges formában jelenik meg.
A JÜ-től szinte szokatlan, hogy alig több, mint két perces dallal rukkoljanak elő, általában hosszabb folyamatokban érzik jól magunkat. A Shashka című szerzemény azonban több szempontból is kivétel. Egyrészt a srácok saját bevallása szerint is az egyik legkompaktabb szám, amit valaha írtak, mégis kifejeződik benne az az esztétika, ami számukra érdekes. Másrészt egy egészen különleges zenei műfajként, egészen pontosan tuareg punkként aposztrolfáják. A tuaregek egyébként egy afrikai berber nép, ez pedig remekül prezentálja azt a multikulturális egyveleget, amelyet a III című lemezen hallhatunk majd viszont.
"A Shashka egy rövid, egyélű, egykezes, szépen mívelt kard. Bár nagyon távol áll tőlünk a fegyverek méltatása, de ez a szám is valahol ilyen lett: rövid, hatékony és vág." - mesél Mészáros Ádám gitáros.
Az egészet csak tovább fűszerezi az erős vizuális világ, amelyet a zenekarral régóta szorosan együtt dolgozó Kitzinger Gábor álmodott meg és vitt vászonra. Az egészen furcsa, absztrakt, mégis fajsúlyos és túlvilági képsorok pont a tuareg punk életérzést testesítik meg, és tökéletesen rímel azzal, amit a zenekar érez a dallal kapcsolatban. A kisfilm egy egészen különleges technikával, fotó alapú 3D szkenneléssel készült, a rendező így "digitalizálta" a JÜ három tagját, akiknek hangszeres játékát egy videójáték-motorral animálta meg. Gábor a tervezést tartalmi szempontból a karantén ideje alatt kezdte el, ez főleg a videó elején érhető tetten, mikor az animált zenekartagok a zenéjükkel próbálják szétfesztíteni a négy falat. A második fele pedig egy furcsa szeánsz és a punk koncertek pogójának egyfajta keveréke, átirata.
"Elsőre nyilván vicces volt magunkat ilyen módon klónozva látni. Aztán kicsit megdöbbentő is és érdekes, hogy egy az egyben be vagyunk szkennelve, és gyakorlatilag a szemeink, a tekintetünk az, ami nem egyezik a valósággal. Különös volt látni, hogy ez mennyire sokat számít. Hiába vagyok precízen lemásolva, a tekintetem nélkül valahogy mégsem én vagyok az. Ez egyrészt para, de mégis van benne valami megnyugtató." - mondta el Mészáros Ádám.
