A Kabala Baby egy budapesti stoner/grunge rock zenekar. „Súlyos riffek, okosan szívhez szóló vokálos megoldások, kockásingbe csomagolt erős grunge-os energia kiegészülve néha alt szaxofonnal, és más akusztikus hangszerekkel" - így ők. Így mi:
Valentin Szilvia: Polly Is Dead meets Baby Bone. A hazai stoner/grunge amúgy is a szívünk egyik csücske, de ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen zenekar jó is. Kabaláéknál a hamis, erőtlen énekhang problémás, valamint az sem válik az előnyükre, hogy sokszor a kelleténél jobban magukra húzták az Alice In Chains világát.
Kiss Gábor: Nyers hangzású, húzós grunge-rock, király vokálokkal, de a szólóének nem túl erős. Az Alice In Chains hatása letagadhatatlan mind a zene, mind pedig az énektémák terén, elég csak meghallgatni például a Húst. Itt-ott extra hangszerek és alteres ízek is színesítik az összképet. Hazaiak közül leginkább a Black-Out és a Baby Bone ugrik be róluk. Az éneket leszámítva nem nagyon van mibe belekötni.
Draveczki-Ury Ádám: A budapesti Kabala Baby gyökerei egyértelműen a '90-es évekbe nyúlnak vissza, valahol egyfajta határmezsgyén alkotnak a metalosabb grunge meg a jobbhíján stoneresnek nevezett vonal között, és néha egy kis jellegzetesen magyaros alter-íz is befigyel. Utóbbit leszámítva az újkígyósi Baby Bone például egészen hasonló csapásvonalon mozgott egy időben. A dalötletek abszolút nem rosszak, akadnak ütős témák, pofás riffek, az ének viszont ebben a formában néhol kifejezetten próbára teszi a hallgatót. Nem elemezném ezt túl, tessék kiirtani a hamis hangokat, és akkor majd tényleg úgy szólalnak meg a papíron egyébként pofás többszólamú vokálmegoldások, ahogy kell. Ez simán javítható hiba, illetve fejleszthető adottság – maga a zene ezt leszámítva amúgy eléggé okés. Ja, és még egy dolog: ez a név nemcsak rettenetes, de a muzsikára sem jellemző, én a helyükben biztosan elgondolkodnék rajta.
Hozzászólások