Shock!

Szeretnék csak egy picit Arjen Lucassen lenni. Na nem a kinézete miatt, hanem a határtalan zenei zsenialitás miatt, amit ez a fickó csak úgy sitty-sutty kirázogat a kisujjából. Aki igényes zenéket hallgat és nem hallott még Ayreont vagy egyéb Arjen munkákat, az egy wimp vagy egy pózer és leave the hall. Holland hősünk ugyanis úgy játssza metal és rock alapú zenéit, ami még ősz nagyszüleimet is meggyőzné.

A sorlemezeken metal köntösbe bújtatott szimfóniák sorakoznak, ezer hangszer, vokálok, minden hang a legaprólékosabban kidolgozva... és közben mégis megkapó, lendületes, zúzós az összkép. Na, ezért is vakartam a fejem, hogy lehet ezt a tökéletességet színpadra vinni - hiszen a lemezen sokszor öt-hat gitársáv, millió énekes, vendégzenész bukkan fel, stúdióban ugyebár szinte mindent lehet, na de egy koncert mégiscsak a pőre valóság. Jelentem, levettem a kalapom. Sőt, ahogy ment előre a lemez, el is ástam, betemettem, és beültettem fűmaggal. Azóta itt ülök a gyepen és csak ezt a (két) lemezt hallgatom.

Ahogy a cím is mutatja, a Star One lemez szolgáltatja a koncertalbum apropóját, de bőven hallhatunk itt Ayreonos slágereket is, gondolom, örült végre Arjen barátunk, hogy össze tudott trombitálni koncertre is egy olyan társaságot, amely majdnem maradéktalanul tolmácsolni tudja a stúdiólemezek minden apró pillanatát.

Itt van először is Sir Russell Allen a Symphony X-ből, kissé meghízva, de a jól ismert bődületes hangorkánnal. Floor Jansen, a holland After Forever két méteres istennője elhozta tesóját, Irene-t is, hogy néhol csillagporosan gyönyörű kétszólamokat varázsoljanak a hallójáratainkba. Damian Wilson, az ex-Threshold torok furcsa magasai is összetéveszthetetlenek, na meg maga Arjen is dalra fakad néha. Hősünk mindemellett persze főleg gitározik, és olykor szintizik is a koncert során.

Persze sokan hiányoznak, nincs Clive Nolan vagy Eric Norlander sajnos itt nem kapirgálja szét a billentyűket, nincs Lana Lane, Bruce Dickinson vagy épp Anneke a mikrofon mögött, de ne legyünk telhetetlenek. Már ezt a gárdát is hihetetlen munka lehetett összehozni. Viszont nem nagyon kérették magukat szerintem, mivel ez a koncert, minden tökéletessége és kimunkáltsága mellett egy hatalmas örömzene, átsüt az egészen, hogy ezek a népek imádnak együtt zenélni, varázslatos hangulat jön le még így "látatlanban" is. A súlyos nótákat, mint a Set Your Controls vagy a Castle Hall, fel-felváltják olyan finom balladák, mint a Valley Of The Queens, a csoda fuvolával meg a két csoda női énekkel. Libabőr. Egész jól találták el a Star One és a régebbi Ayreon dalok arányát is, nincs hiányérzetem, mindenféle Arjen-feelingből megkapom a magam adagját - és a közönség is ezt érezheti, mert a hangorkán alapján van őrjöngés, nem kevés.

Nem is tudom szaporítani a szót, már eddig is annyit írtam, hogy lefolyik a netről. Vegyétek és egyétek, mert ez a rockzene esszenciája, én mondom ezt, az elképedt Arjenista, wendigo. Írok is neki mindjárt, hogy mikor lesz video vagy DVD az anyagból, mert ezt látni is akarom.

Addig meg replay. És 10-es, de csak azért, mert nincs nagyobb.