Shock!

Hahh, három másodperc után simán be lehet azonosítani a zenekar stílusát: svéd dallamos death metal, (In Flames, Soilwork módra), halvány heavy metal hatással (Iron Maiden). Három gitárossal, akik folyamatosan párbajoznak egymással. Hoppá. Egy kezemen meg tudom számolni, hány zenekarban játszik három gitáros, az más kérdés, hogy valóban szükség van-e ennyire.

Mitől érdekes a zenekar? Mondjuk azért, mert amerikaiak, méghozzá a kimondhatatlan nevű Massachusetts államból származnak. Na jó, ez még nem lenne túl nagy ok az örömködésre, viszont az, hogy az Against The Elements, mint bemutatkozó lemez elég harapósra sikerült, már jobban hangzik. Még egy érdekes adalék, az énekes (Shawn Gallagher) kezeli a billentyűs hangszereket is - persze csak stúdióban. 2000-ben alakultak, tehát elég fiatalok, így fent említett hatásaik is a kelleténél nagyobb mértékben tetten érhetők a zenéjükben. Az viszont tény, hogy úgy rakták össze a dalokat, mintha legalább a harmadik nagylemezüknél tartanának, esetlenségnek nyomát sem leljük. Viszont vannak emlékezetes dallamok és dalok, ügyes énekes (kellemes az üvöltős és az énekelős hangja is), gitárszóló-hegyek - ha már hárman vannak hathúrosok a csapatban, csináljanak is valamit. Ez az, ami leginkább mássá teszi a zenéjüket sok hasonszőrű társuknál, ennyire gitárszólócentrikusan egyik kollégájuk sem zenél. Mármint ebben a műfajban.

Nagyjából egységes színvonalúak a dalok, azért lett egy-két kedvencem, pl. a negyedik Rapture című (a legfeelingesebb darab, bár ebben pont nincs énekdallam, csak hörgés), aztán a nyitó Bastard Screams, ami egyébként tökéletesen megadja a lemez alaphangulatát.

Módszeresen végigtúrják az egész lemezt a srácok, mind a 10 számot, bár ebből kettő instrumentális. A Drowning Sun érzelmes típusú, az utolsó dal, a The Riddle Of The Steel lendületes, ebből nekem hiányzik az ének, noha elég sűrűek a témák, nem ártott volna a többihez hasonló hörgős/dallamos vokalizációt helyezni a dalban. És még így is ez a harmadik nagy kedvencem a lemezről, helyenként kirobban az energiától, a gitárszóló is hangulatos. A szövegek sem rosszak, sőt, nagyon is jók, egyik-másik elég elgondolkodtató. A borító egyszerű, de tetszetős, a hangzás megfelelő (bár a dobok tompán kopognak olykor, főleg a kétlábgépes részeknél), mindent összevetve büszkék lehetnek egy ilyen első lemezre.

Európában szép sikereket érhetnének el, hogy odaát mi lesz velük, a jó ég tudja, de jó dolog, hogy a nagy Óperenciás tengeren is túl élnek olyan fiatalok, akik nem csak az amerikai trendi metalt szeretik és másolják. Inkább az európait. :) Erős bemutatkozó album, a jövőben az igazi saját hangot kell már csak megtalálni. A svéd dallamos death metal szerelmeseinek erősen ajánlott zenekar. Akár új kedvenc is lehet.