Egyelőre 5 dalnál tart a szolnoki Nottingham együttes második albuma, mely a készülő 11 szám előzetes promóciója. A csapat 1991 óta küzd a létjogosultságért, sajnos eddig lassú eredményességgel. Pedig szakmai múltjuk rengeteg elismeréssel van kikövezve, nem egy tehetségkutató első helyével és a közönség szavazatainak pozitív minősítésével büszkélkedhetnek.
megjelenés:
1999 |
kiadó:
szerzői kiadás |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Mindez sajnos a lemezkiadást nem könnyítette meg, pláne úgy, hogy a zenekar eddigi életét a hard rock/heavy metal zene eltiprásának időszakában élte le. Az idő viszont nekik dolgozik, végre újra jó esély van az anyag szélesebb körű bemutatására, a technikás zene megvillantására. Mert technikás zene ez a javából, gitárcentrikus, dinamikus metal alkotások. Matos Zoli visító énekét viszont nehezen szokja meg a magamfajta fül, bár torka évek óta a szolnoki zenész berkek vándorbotja.
Zoli mellett Hommer Attila billentyűsé és Lakai Zoli gitárosé még a fő kulcsszerep, a harmónia és a líraibb hangvétel ugyanúgy a lételemük mint az elsöprően lendületes ritmusok. A denevéres hangzás és az egységes megszólalás is a lemez mellett szól, így minden adott, hogy a zenekar kellő referenciával szálljon be újra a magyar heavy metal küzdőtérre.