Shock!

Három év telt el Subscribe album nélkül, mégis azt érzem, hogy Anga-Kis Miklós és csapata ütemvesztés nélkül érkezett meg most a negyedik sorlemezével. A köztes időszak kiadványínségét nagyban enyhítette persze az Áthangolva projekt, amely – Cséry Zoltán billentyűs irányítása mellett – kétségtelenül egy újabb szintre juttatta el a zenekart, az átdolgozások pedig koncerten és lemezen is átütő sikerrel szerepeltek. Zeneileg egyre kevésbé (gyakorlatilag egyáltalán nem) lehet fogást találni a továbbra is eredeti felállásában muzsikáló szextetten. Lelkes tanítványokból tanáremberekké lettek az urak, és ez a magabiztosság minden lépésükben kézzelfogható. Az a tény azonban, hogy bármilyen stílust világklasszis szinten képesek reprodukálni és variálni, törvényszerűen nem repítené a MAHASZ-lista első helyére a legújabb albumukat. Az ezért felelős számos faktor együttállásából minden, zeneileg nyitott hallgató profitálhat, miközben ráadásul szintet is léphet a zenekarral.

Ma már lemezen is egyre inkább átüt, hogy a formáció lelkét a megosztó személyiségű (és hangfekvésű) Csongor Bálint jelenti, akitől a This Moment... alapgondolata is kiindult, és aki mindeddig inkább élőben gyakorolt rám igazán maradandó hatást. Bálint az utóbbi néhány évben profi énektechnikai órákat vesz és ad, ennek lecsapódása az új dalokban pedig olykor egészen döbbenetes eredményt hoz. Mivel a másik énekes, Tilk Máté civil elfoglaltságai miatt most lényegében kivonta magát az énekdallamok kidolgozásából, gyakran érezhetjük úgy, hogy a rasztás frontember kizárólagos főszereplővé lépett elő. Mindez szerencsére nem tolja háttérbe a zenét, amely minden eddiginél elegánsabban csapong a legkülönfélébb stílusok között, a megszokottan agyas átkötésekkel. A Coheed And Cambriától a Meshuggah-ig persze továbbra is azonosíthatók a régi és újabb keletű hatások, de kétségkívül a sajátjuk, amit mindebből kikevernek.

A fókuszáltsággal lehetne talán legjobban megfogni a változás mibenlétét a Bookmarkshoz képest, és ennek sajnálatos velejárója, hogy az előző lemez Bitter Boundary-jéhez fogható ámulatba aligha esik majd a hallgató, és a szokásos közhellyel élve inkább az egységesen magas színvonalnak örülhetünk. A Tépj függönyt lehetne ugye egy újabb Álomtégla, lévén ugyanazon történet végét halljuk benne, de a This Moment... egyetlen magyar nyelven megszólaló dala nem tud elődjéhez hasonlóan fülbe ragadni. A komplett anyag azonban szinte észrevétlenül lopózik egyre közelebb a befogadójához, és összhatásában olykor hajlamos vagyok a tökéletes nótákkal operáló elődhöz képest jobban szeretni ezt a hamarosan elmúló pillanatot. Örvendek, hogy a gyakran szigorú, borongós hangütés mellett olyan dalok is belefértek a repertoárba, mint a Reich Tamás kisfiának dedikált, mély szeretetben fogant Message Of The Sentinels. Ez egy családi lemez, abszolút vállalható módon.

A Subscribe teljesítményét csakis saját magához lehet viszonyítani, ezért aztán a magam részéről a várt katarzis elmaradása ellenére is egyenértékűnek érzem a produkciót a Bookmarksszal. Az albumhoz ráadásul vizuális adalékként, DVD-n hozzácsaptak egy, a nyári fesztiválokon GoPro technikával rögzített rövidfilmet is, ami szintén dob még az ár/érték arányon. Remélem, az agyukra megy a teljesen megérdemelt siker.