Hűha. Annak idején a System Of A Down megjelenésével elszabadult valami a zeneiparban. Ők ugyanis valami olyan szintű őrületet hoztak a megfáradni látszó metalba, ami már tényleg annyira extrém és furcsa volt, hogy viharként hódította meg a rajongók millióit.
Viszont sajnos zenekarok sokasága kezdte azt hinni, hogy ha összevissza őrültködnek, betegesen mekegnek éneklés helyett, és gyerekdalokat alakítanak át gitárriffé, akkor ők már hasonlóan zseniálisak. Hát nem.
Az Arsencura demóján összevissza ritmusok (hol azért összevisszák mert így akarták a fiúk, hol meg hallhatóan elviszi a dobos az egész zenekart az erdőbe málnát szedni), lökött gitárok (amelyek szintén hol direkt lököttek, hol meg egyszerűen csak buták), és az egész tetején a két vokalista kategorizálhatatlan, hamis, mekegő, remegő nemtudommije hallható. Na de tényleg. Picasso is előbb megtanult tökéletesen festeni, aztán azt alakította át beteges rajzokká. Ha a címek nem lennének magyarul feltüntetve, az első dalról fel se tudtam volna fogni, hogy milyen nyelven szól hozzánk Bekker János és Bodnár Péter. "Hejgerigeri", vagy mi.
A második dalban valami szélről van szó, ezt még érteni, de utána a következő megállapítást teszik barátaink: "Pepe a tesze a bal hegyetretye". Nagyszerű. Szövegérthetőség rulez. Akkor folytatom én is így a kritikát. A harmadik daqerio auhw sljewfoughro sdáljerpij/+. Oké, oké, túlságosan belefolytam ebbe a demóba, bevettem egy nyugtatót. Szóval, olyan ez az egész, mintha összegyúrták volna az összes lökött 90-es évekbeli magyar meg nem értett bandát (Leukémia, Slogan, Korog, sőt, még az A.E. Bizottság is eszünkbe jutott, bár az korai avantgard) de mindezen csapatok munkásságából kizárólag a káosz ihlette meg az Arsencura tagjait.
Próbálom kitalálni, ki lehet a zenekar célközönsége, de erwouhgr 397hgroi3hiogh weqklb2497wef, jaj, bocsánat, szóval, képtelen vagyok rájönni. Rockereknek túl őrült, de az alternatív másként gondolkodóknak meg nagyon zajos. Nemtom. Nemtom. Grwrlgthrswl. Közben eljöve a negyedik szám, amit először "day by day"-nek hittem, aztán sokadik hallgatás után asszem "nézz rám még"-gé alakult, de én már semmit se tudok. Hallgathatatlanul hamis is. De lehet, hogy ez is direkt van így. Mint a pontatlan dob. De lehet, hogy csak átléptek egy szintet, és én meg itt ragadtam az old school zenék (lásd ének, dob, pontosság, dallamok, rendszer) szintjén. Ez esetben borotválok magamnak egy helyes tonzúrát és irány a kolostor.
De ha mégis nekem lenne igazam, és ez a demó nem más, mint egy adag gyermeteg és kattant őrültségmassza, akkor könyörgöm, fiúk, nyugodjatok meg, hallgassatok egy kis zenét (rock, metal, Mozart), és kezdjétek újra.
