Sajnos kevés infó jutott el hozzánk a dal születésével kapcsolatban, de annyi bizonyos, hogy maga a szerzemény a zenekar és Mohl Gergely csellóművész közös szerzeménye. Ének nem is található rajta, igazából egy lovagos-kardos film kísérőzenéjének képzelhető el ez a nyolc és fél perc. Sajnos a felvétel minősége csak közepes, mert bár minden hangszer érthető és hallható, nem csak a gitárok, de a szimfonikusok játékában sem érezhető az erő, a monumentalitás. Ráadásul hallható, hogy nem egy száz fős mega-zenekar kíséri a Halort, hanem csak pár ráérő szimfonikus zenész állt be melléjük a felvétel elkészítésekor. Ezért a fennmaradó nagyzenekari részeket szintetikus hangok pótolják, sajnos eléggé vékonykán.
Persze most úgy tűnhet, hogy ez egy erősen lehúzó jellegű kritika. Pedig nem, sőt! Az előző The Power's Breaking Loose album után csupán átlagos true metal rajongók zenei próbálkozásának tűnt a zenekar, de ebből a felvételből hallatszik, hogy komolyan gondolják a zenélést, a zenei mondanivaló közlését is. Dicséretes a próbálkozás, mely összeházasíthatná a komoly- és könnyűzene eme alfajait, kifejezetten kár, hogy a szűkös anyagiak miatt nem egy hatalmas, monumentális hangzású mega-mű lett a végeredmény. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása az együttműködésnek, hiszen a kompozíció nagyobb része (egy fél perces trappolástól és persze pár kényszerű hangszerelési hiányosságtól eltekintve) kezdett kifejezetten érdekessé válni. Na jó, a 3:59-nél, majd 05:10-nél felbukkanó dallam erőteljesen hajaz a klasszikus Star Wars trilógia Luke-témájára, de ez már csak ama bizonyos szőrszál hasogatása.
Érdekes próbálkozás, dicsérendő kísérlet, ha a fejlődés ilyen ütemű lesz továbbra is, még okozhat meglepetést a csapat.