Az ország egyik leglököttebb nevű zenekarához van szerencsénk. Szerény véleményem szerint egy alapvetően metal beállítottságú csapatnak nem lenne szabad egy rajzfilmcím-szintű névvel "félrevezetni" a jónépet, hiszen az ő szintjükön a csapat megismertetése a legfontosabb.
A demó meghallgatása közben felsétáltam a zenekari weboldalra is, hogy némi infót gyűjtsek. Hááát, nem épp tizenévesek a tagok, bár ez hallatszik is az anyagon. A hangszereket biztonsággal kezelik, a felvétel is teljesen normálisan szól, nem hiába a Superbutt gitárosok munkája.
Kompozíció és ének - ez a két kerékkötője a pukizó sünök zenéjének. Kicsit azt érzem, nem találják még mindig, melyik az az egységes ösvény amelyet követniük kéne. Bár az előző "Lassú Méreg" címmel ellátott demójuk óta tetemes fejlődésen mentek át dalszerzésileg, még mindig amolyan furcsa "magyar metal" a zene, van benne zúzós gitár, dallamos ének, vokálok... De még mindig nem tudnám azt mondani, hogy ez rock, metal, vagy mi is. Talán pár karakteresebb énektéma, megjegyezhetőbb refrén kellene csak, és máris éheznék arra, hogy újra meghallgassam a dalokat.
Bizony, az éneken is lenne mit csiszolni, bár nem hamis, nem bátortalan, inkább itt is a jellegtelenséget tudnám kiemelni. Egy bizonyos szint fölött már nem elég, ha jól eltalálom a hangmagasságokat, itt kell egyéni ízt, "lelket" adni az éneknek, karcosítani, bársonyosítani, halkulni, hangosodni, ahogy épp a zene hangulata megkívánja.
Nagyon lehúzósnak tűnhet a kritika, pedig a zene tényleg egészen rendben van. Jó hangszeresekről van szó, helyenként kifejezetten ügyes megoldásokról, ízes szólókról, pont azért bigyózgatom a hiányosságokat, mert ebből lehet még profi produkció, ha ezeket az apróságnak tűnő dolgokat kikalapálják a srácok.
Egyetlen záró gondolat még. Már a név is furcsa ugye, mint ahogy írtam is, és valahogy a honlap alapján is azt vettem észre, hogy kegyetlenül komolytalan hangulatú népekről van szó. Az amúgy baromi igényes weboldal tele van pisilős, idétlenül vigyorgós képekkel, önironikus megjegyzésekkel, amik nem rosszak, csak éppen... hogyismonnyam.
Szóval, fiúk, két út áll előttetek. Ha azt a világot akarjátok tovább vinni amit a zene és a dalszövegek képviselnek, tehát a profizmusra törekvő metalt, akkor egy picit vegyetek vissza a poénokból, komolytalanná teszitek ezzel a csapatot. De az is megoldás lehet, hogy a zenébe és a dalszövegekbe is csempésztek humort, és a könnyedebb (nem zeneileg, de koncepcióban értendő) irányba viszitek el a bandát.
Mind a két út vezethet még nagy dolgokhoz, én csak sok sikert és kitartást tudok kívánni.
