Márciusban szólólemezzel jelentkezik a Guns N’ Roses, a The Cult és a Velvet Revolver egykori dobosa, Matt Sorum. Az album Stratosphere címmel, a Matt Sorum’s Fierce Joy név alatt jön ki a Rok Dok Recordingsnál, hagyományos dobos szólóanyagra, netán valami robbanékony hard rock lemezre viszont senki se számítson.
Az 53 éves Sorum 2004-ben már kiadott egy Hollywood Zen című szólólemezt, az azonban hagyományosabban rockos zenét rejtett, és ismert zenésztársai, Slash és Duff McKagan is felbukkantak rajta. Az album produceri munkálatait a House Of Lordsból ismert Lanny Cordola látta el, aki a legtöbb dalban gitározott is, a mű azonban elsikkadt a vele párhuzamosan megjelent első Velvet Revolver lemez mellett, és nem keltett feltűnést. Ezúttal azonban valami teljesen másról van szó. „Sokkal befelé fordulóbb az anyag, mint azok a tipikus heavy rockos lemezek, amiken játszani szoktam”, mondta a lemezről Matt a Rolling Stone-nak. „Inkább amolyan singer/songwriter dologról van szó: akusztikus gitáron játszom, és eleve a zene is lágyabb. Sokan nem tudják, hogy én is dalszerző vagyok, de mindig is gitároztam, és nagyon szeretek pengetni az akusztikus gitáron is. Azok a nóták is akusztikusan születtek, amelyeket annak idején a Velvet Revolvernek írtam, így például a Set Me Free, a Spectacle meg még néhány az első albumon. Ami pedig a szövegeket illeti, idősebb vagyok, és más is, mint azelőtt: nem drogozom, nem iszom, jobban érdekel a spirituális oldal. Többet foglalkozom a bolygóval és az emberekkel, jótékonysági dolgokban utazom… És ez a szövegekbe is átszűrődött.”
Matt lemezén számos vendég vonul fel, és az első hírek szerint ő maga egyáltalán nem is dobol a dalokban, hanem átadta a terepet Brian MacLeodnak, aki korábban többek között Sheryl Crow-val vagy Linda Perryvel is dolgozott már. Az albumra olyan dalok kerülnek fel, mint a Lady Of The Stone, a Land Of The Pure, a The Sea, a Blue vagy a Josephine. Utóbbi Matt nagymamájáról szól, aki december végén töltötte be százegyedik születésnapját. Sorum tavaly úgy jellemezte a zenét, mintha az ember összekeverné a Doorst, a Pink Floydot, a Wilcót, David Grayt, Peter Murphyt és a Portisheadet.
A The Sea tavaly novemberi koncertfelvétele alább megtekinthető.
Hozzászólások
Nem kellemetlen. Maradjunk ennyiben.