Összesítette a 2010-es évek legsikeresebb turnéelőadóit a Pollstar. A rangsorban többek között a Bon Jovi, a Metallica és a Guns N' Roses is az élvonalban kapott helyet.
A 21. század második évtizedének koncertfronton legtöbbet kasszírozó előadóit szedte rangsorba a Pollstar. Különösebb meglepetést nyilván aligha okoz bárkinek, hogy a lista élén a U2 áll, akik összesen 1,038 milliárd dollárt kerestek a 2010-es években turnézással, a második helyen pedig a The Rolling Stones követi őket 929 millióval. A harmadik és a negyedik helyen azonban két, már ebben az évtizedben szupersztárrá vált előadó áll Ed Sheeran (922 millió dollár) és Taylor Swift (900 millió dollár) személyében, majd Beyoncé (857 millió dollár) után érkezik a Bon Jovi (837 millió dollár) és Paul McCartney (814 millió dollár). A Top 20 további rock-, hard rock- és metalelőadói Bruce Springsteen (9. hely, 730 millió dollár), Roger Waters (10. hely, 702 millió dollár), a Metallica (12. hely, 662 millió dollár), a Guns N' Roses (13. hely, 648 millió dollár) és a The Eagles (14. hely, 630 millió dollár).
A magazin rámutat: a lemezpiac tulajdonképpeni kiszenvedésével az élő fellépések jelentősége soha nem látott jelentőségűre nőtt az elmúlt évtizedben üzleti szempontból. 2010 óta átlagosan 38 százalékkal nőtt a koncertjegyek ára, a koncertenkénti átlagos jegybevétel pedig 87 százalékos növekedést mutat a teljes iparágra vetítve.
Hozzászólások
Bocs, tényleg. Ne haragudj, benéztem. :-)
Nézd meg jobban, nem én írtam a 36 évet :)
Ma már a metal rég nem azt közvetíti, amiről eredetileg szólna, vagy amit eredetileg jelentene. Számomra (is) kiveszett belőle a lényeg.
Ahogy mifelénk is, hiába laktunk Budapest egy színvonalasabb környékén. Komoly előítéletekbe, ellenállásokba ütköztünk, és a többség nem magában kereste a hibát, mert igénytelen, mert nem tud viselkedni, mert magára erőlteti az alkoholt, amit nem bír. A hibás mindig a többi ember volt, akiket ugyan nem ismertünk, de automatikusan föléjük helyeztük magunkat, mert a zenék ezt sugallták: te több vagy, jobb vagy, pusztán a különbségek miatt is, de ha elmentél egy koncertre, ott mindez már bukott. Mindig volt egy kis hiányérzet. És pont ezért egy rakás dolog, ami nem passzolt a keretekhez, alapból lett elutasítva. Ezért írtam azt, hogy lehet rosszul volt értelmezve. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy ahol a művészetet ideológiával kezdik el támogatni (és valahogy mindig egy idő után következik ez be), ott szépen lassan megszűnik a művészet, a spontaneitás. Lehet aztán hűségről meg hitelességről prédikálni, kérdés csak az, hogy kit akarnak ezzel meggyőzni, és miért. Szabályok szerint, ideológiák mentén történik az alkotás - mi köze ennek a szabadsághoz? Aztán amikor az ideológia bukik, viszi magával a művészetet is. Ma ennek a következményeit éljük.
Mert az ideológia hosszútávon életképtelen maradt. Itthon biztosan.
Lovecraft nálunk is menő volt, persze.
Dehogy volt régen minden jobb, de a zene az biztos.
Ha 36 vagy, nem lehettél a szocializmusban kiskamasz. :-)
Szerintem nem mérgezett meg :) Nem hiszem, hogy régen minden jobb volt, egyszerűen csak bizonyos dolgoknak más volt a jelentősége. Én még a szocializmusban voltam kiskamasz, akkoriban a metalt elítélte mindenki: az állam, a kultúrpolitika (de hülye szó ez), a hivatalos média, a szüleink. Szóval ideális volt ahhoz, hogy egy gyerek Maident vagy Metallicát hallgatva lázadónak érezhesse magát :))) (És akkor még nem is tudtuk, milyen mázlisták vagyunk, hogy egy csomó zenekar kreatív fénykorának lemezeit hallgathatjuk, sokszorosan másolt kazettákon persze, egy vidéki kisvárosban másra nem volt esély :) De nem zárt el semmitől, én például a metálgitározás gyökereit kutatva találtam meg a barokk zenét, a Metallica miatt ismertem meg Lovecraft műveit, és sok más dologba is a metal miatt ástam bele magam. Akkor még nem láttunk rá, hogy ez mennyire üzlet is, hozzánk színtisztán csak a zene és az életérzés jutott el.
Jó, hogy ezt leírtad. 2-vel vagyok fiatalabb nálad, körülöttem is ez ment. Hamar rájöttem, hogy ez az ideológia egy rakás jó dologtól zár el, persze lehet, rosszul lett értelmezve. Később, amikor már kikerültem ebből a közegből, ezt neveztem el magamban a hamis próféta-jelenségnek, és ma is azt gondolom, amit akkor: nagyon káros. Generációkat mérgezett meg. Nem megyek bele bővebben, mert nem támadni akarlak, csak eszembe juttattál egy fontos dolgot. Szóval, amit leírtál azt mi is átéltük, de én viszonylag gyorsan már csak szemléltem inkább. Átláttam, hogy mi húzódik meg mögötte. Szerintem pontosan ez az egyik olyan része a dolognak, ami a mai állapotokért is felelős.
Hidd el, az általad írt életérzéshez / módhoz igazán mindegy milyen zene szól. Nem az dönti el, hanem te.
Szerintem is. Ki kéne fejtenem. Te majd kifejted? Úgyis Te vagy a szakember.:-)
A rádiókat meg TV-ket személy szerint sose hibáztattam semmiért, én a közönségben (aka. lakosság) és a nagy kiadókban látom a fő problémát (már ha van még egyáltalán értelme ilyesmikről beszélni) - pontosabban: az egyik elsődleges kiváltó okot, ami ide vezetett.
Nálunk annó (én most vagyok 36) azért lett "divat" rockernek lenni, mert más lehettél, mint a többiek. Tudtál magadnak egyéniséget adni ezzel, aztán valaki később ezt levedlette, valaki meg ma is úgy él, mintha minden nap az utolsó lenne neki -pl én-. Ma, ha kimegyek az utcára, Európa minden nagyvárosában full ugyanolyan kölyköket látok, akik ki se látnak a mobiljuk mögül. A rockzene az igazi rockernek jelentett egyfajta végtelen szabadság iránti vágyat, legalábbis belőlem ezt váltotta ki, ez az, ami a mai digitalizált világban egyszerűen okafogyottá vált. Ezért nincsenek már ilyen közösségek, ezért nem mennek az emberek koncertekre, max a régi nagyokéra.
Volt mögötte egy eszme, ami közösségeket hozott létre.
A Metallicának, a Gunsnak és társaiknak puszta fizikai-biológiai okokból még kábé tíz évük van tényleg aktív, folyamatosan mozgó zenekarként, utána olyanok lesznek ők is, mint a Stones: limitáltan nekirugaszkodó dinoszauruszok. A zenéjüket mindig hallgatni fogják, persze, de ha a helyükre nem nőnek fel újabb nagy bandák aréna- és stadionszintre, azt az underground is meg fogja sínyleni, mert belépő zenekarok nélkül nemcsak a közönség, de a jövőbeli zenész is kevesebb lesz.
Már most érződik ez a jelenség. Nem véletlen, hogy Taylor Swifthez, Ed Sheeranhez hasonló korú, tényleg koncertenként tízezreket mozgató, A-ligás új szupersztárt nagyon-nagyon régen nem tudott kitermelni a rockzene, a Linkin Park volt kábé az utolsó. Én nem látok okot arra, hogy ez a jövőben megváltozna. Persze ezt divat rákenni a gonosz rádiókra, a gonosz tömegmédiára, de szilárd meggyőződésem, hogy ennél többről/másról van szó.
A későbbi, akkor aktuális csapatok talán - majd idővel kiderül. De egy Queen vagy a Metellica (GNR-ról nem is beszélve) továbbra se rétegzenét fog jelenteni, szóval inkább is-is. A Nirvana se mondjuk, hiába nem játssza egy rádió se még a Come As Your-t se, ugyanakkor a The Rassmus már évek óta fut a rádióban, mégse tud húszad annyi embert se megmozgatni, mint szegény Kurt és társai. Talán ha Lauriról is lesz doku film - dehogy... :-)
Ami ma underground, holnap is az marad, mert ahhoz szól. Ha egy Metallica felől közelítjük, máris nem az, noha a keményvonalas undergroundistá k már akkor pop zenét ordítanak, szóval szerintem ilyen felemás állapotok lesznek, ha csak nem jön valami nagy durranás. Sose lehet tudni.
Bárki, aki rockzenét hallgat életben tartja a műfajt, már ezzel is. Rock is dead akkor lesz, ha emberiség is dead lesz, de addig nem.
Nem, csak olyan rétegzenévé válik, amilyen a jazz vagy a blues lett.
segitek... irónia...
Én speciel 1 teljes éven át elmondhattam magamról, hogy ott voltam az utolsó Stones koncerten... aztán idén megint elindultak... franc...