Hatalmas sikerrel, grandiózus kombinált koncerttel tért vissza a színpadra az idei Wacken Open Air fesztiválon a Savatage. Noha a csapat környezetéből hallottunk már olyan hangokat, amelyek szerint a bulinak akár folytatása is lehet, a főarc, Jon Oliva énekes/billentyűs szerint még semmi sem dőlt el véglegesen.
„Abbahagytam a piálást meg a zabálást”, mondta a Gitarre & Bassnek az újjáalakuló koncertre való felkészülésről Oliva. „Felhagytam mindazzal, amit olyannyira szeretek. De megérte, mert most sokkal jobban érzem magam, mint az elmúlt húsz évben akármikor. A hangom pedig, nos, attól tényleg készen vagyok. A késői húszas és korai harmincas éveimben mindig nagyon nehezen énekeltem el az olyan nótákat, mint a 24 Hours Ago, de akkor nem tudtam, hogy ez a drogok meg az alkohol miatt van így. De aztán összeszedtem magam, és ma már kifejezetten könnyen el tudom énekelni a 24 Hours Agót.”
Ettől függetlenül a Savatage jövője továbbra is ködös. „Nem tudjuk, mi lesz, mi sem tudjuk, mihez kezdünk majd, hogy őszinte legyek. Már megtanultam, hogy az ajtókat mindig nyitva kell hagyni. Viszont ha egyszer azt mondod, hogy igen, várható valami, azt később akár meg is bánhatod, szóval most maradjunk annyiban, hogy a legjobbakat kívánom mindenkinek a Savatage-ban. Ha pedig ezek után lesz folytatás, akkor lesz, ha meg nem, akkor nem. Tényleg nem tudom. Mert ha most azt mondom, hogy igen, lesz valami, de mégsem, akkor megint seggfejként fogok lejönni, ha pedig azt, hogy nem, itt vége van, de Paul O’Neill közben előáll valami briliáns ötlettel, amiből kisül valami, mindenki azt hiszi majd, hogy hazudtam. Vagyis az a legjobb, ha annyiban maradunk: nem tudom. Igazság szerint nagyon imádom a Savatage-t. 18 éves korom után itt töltöttem életem legnagyobb részét. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Azt már semmire sem mondom, hogy soha többé, mert akárhányszor megteszem, mindig megszívom…”
