Márciusban, The Black címmel jön ki a Sumerian kiadónál a brit Asking Alexandria új nagylemeze. Az anyag, amelynek immáron a borítóját is bemutatta a banda, az első lesz a sorban a májusban Danny Worsnop helyére leigazolt Denis Shaforostovval a mikrofonnál.
„Miután az elmúlt két évet azzal töltöttük, hogy erre a lemezre írtunk, Denis csatlakozásával sok anyagot félretettünk, és megint elölről kezdtük a munkát”, mondta Ben Bruce gitáros a Kerrang!-nek. „Nagyon várom a megjelenést. A Reckless & Relentless óta nem feszült ilyen nyers energia és agresszió egy Asking Alexandria-lemezben, mint ebben. Beteszed, és azt mondod majd: hűha, ezek visszatértek! Alig várom, hogy megjelentessük, és halljam róla a véleményeket. Egy nagy eltérés biztosan volt a dalszerzésben: hogy Denis tényleg nagyon belefolyt a számok megírásába. Kritizált, ötleteket adott, és ezáltal engem is jobb teljesítményre sarkallt. Ellentétben Dannyvel, aki leginkább semmit sem csinált. Ha átküldtem valamit, annyi volt a reakciója: ez szar, túl súlyos, nem tetszik. Aztán meg: ha muszáj, akkor elénekli. Szóval köztünk nem volt igazi dalszerzői együttműködés, Denisszel azonban minden jött magától.”
„Elképesztően tehetséges énekes, tökéletesen és változatosan tudja hozni azokat az üvöltéseket, amikre az Asking Alexandriában mindenképpen szükség van, és a jövőben is szükség lesz, de ha tisztán énekel, a hangterjedelme nem evilági. Hosszú ideje a banda rajongója, szóval tökéletesen képben van a régi nótáinkkal, és szívügyének érzi a zenekar ügyeit. Szenvedélyes, jó fej srác, így minden tökéletesen klappol”, mondta Ben még tavasszal a Danny Worsnop helyére leigazolt ukrán énekesről, a korábban a Make Me Famousben zenélt Denis Shaforostovról. A 2013-as From Death To Destiny komoly sikernek bizonyult, így a zenekarnak bizonyosan nem lesz könnyű dolga az új albummal. Az alapozás ugyanakkor koncertfronton sem hiányzik majd: februártól egy British Invasion fedőnevű turnén játszik az Asking Alexandria Észak-Amerikában, a Bullet For My Valentine vendégeként.
Hozzászólások
Fúj, köcsög diszkósok, fúj, Poison! DEATH TO FALSE METAL! \m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/\m/
Viszont a cikkben szereplő, kefefejű köcsögöknek semmi közük nincs az általam említett zenekarokhoz, vagy magához a stílushoz.
És nem hinném, hogy egyedül vagyok a véleményemmel.
Ennyi erővel tokio hotel is szerepelhetne a Shock oldalain, mert pont ilyen buzi fejük van azoknak is. A szar "zenéről" nem is beszélve....
Ne is mondd, baromira szükség lenne egy olyan arcra, aki képben van ezen a téren. Már úgy értem, vagyunk páran, akik bírjuk az ilyesmit, de egyikünknél sem főprofil, az a 24 óra meg mindig baromi kevés. Töretlenül reménykedünk benne, hogy előbb-utóbb az utunkba sodor valakit az élet, aki szívesen írna ilyenekről, és passzol is a csapatba.
(Igen, ez most felhívás volt, jelentkezzen az illető, ha úgy érzi, hogy.)
Engem is irritálnak az n+1. tradicionális heavy/power-metal és ezerszer halott panelekből építkező hard rock produkciók, de érdekes módon van bennem annyi, hogy ignorálom a híreiket és nem kommentelek mindenféle faszságot alá. Ne mondd, hogy egy keményzenei magazinon nem férnek meg metalcore/hardcore cikkek néha (egyébként rendkívül kevés van belőlük, de ez most nem lényeg). Hangsúlyoznám, hogy nem az AA-t védem, mert sosem szerettem őket különösebben. Csak rendkívül zavaró, hogy ami nem "trve-metal", esetleg népszerűbb az átlagnál, az egyből ki van nézve az oldalról.
Hogy kicsit konstruktív is legyek: javasolnám a Shock szerkesztőségne k, hogy vegyenek be egy hardcore-arcot is a csapatba, szerintem nem én vagyok az egyedüli, aki szívesen olvasna akár magyar, vagy külföldi underground hardcore kiadványokról. Tudom, Téveszme meg Petofi kritikákért menjek a Nuskull-ra, de szerintem a Shock profiljába is bőven beleférne az ilyesmi.
Béke!
Tegyék be őket a bravoba, oda valók.
Tulus, te mi a pékért kommentelsz minden "imós-ilyen-olyan core zenekar" hírei alá, ha téged elvileg rohadtul nem érdekelnek? Vagy tényleg csak engem zavar (mint core-zenét hallgató)?
Amúgy egyetértek revdav11-el, Danny zenekara, a We Are Harlot egy nagyon dögös lemezt rakott össze idén, kár, hogy kritika nem érkezett róla. Az első AA-t meg lehet fosnak nevezni, de nálam pl. az első belefér a "guilty pleasure" kategóriába.
Erre lelépett az egyetlen tehetséges zenész (bár megjegyzem a dobos se egy kontár), és csinált egy új bandát, ami több, mint rendben van.
És akkor itt maradtak a kölykök, akik hisztis anyucikedvence-módra dobálják a szart Dannyre, és elkészítik ugyanazt az igénytelen fos lemezt, mint a From Death to Destiny előtt már 2x megtették.
De minek?