Már nagyban turnézik Európában az Anthrax a Kreator és a Testament társaságában. Charlie Benante a Budapestet is elérő koncertkörút apropóján adott egyik interjújában a zeneipar állapotát elemezte.
A zeneipar állapotáról, a zenészek helyzetéről nyilatkozott Charlie Benante, az Anthrax dobosa és fő dalszerzője. „A változás lényege, hogy ma már nincs zeneipar – felelte Benante a The Irish Times kérdésére, amikor arról kérdezték, mennyit változott az elmúlt több mint négy évtizedben, az Anthrax karrierjének kezdetei óta a zeneipar. – Semmi sincs. Természetesen ma is sokan hallgatnak zenét, de már nem úgy, mint régen. Más időket élünk már. Mondok egy furcsaságot: az emberek ma már többnyire egészségesebben táplálkoznak, de a zeneipar közben az egyik legkeményebb ütést szenvedte el, és senki sem tett ellene semmit. Egyszerűen hagyták, hogy megtörténjen. Nem volt védelem vagy bármi egyéb. És tudat alatt valószínűleg emiatt nem készítünk nagyjából háromévente új lemezt: mert egyszerűen nem akarom ingyen adni. Nagyon komolyan veszem a zenélést, amit írok, roppant személyes, és egyszerűen nincs rendben, hogy valaki csak úgy elvegye. 13 dollárt fizetek havonta az Amazonnak, felmegyek, és ennyiért gyakorlatilag bármit megkapok. Ez lényegében lopás. A Spotify-hoz hasonló streamingoldalak üzemeltetői tulajdonképpen meglopják a művészeket. Nem is használom a Spotify-t. Szerintem ott fog meghalni a zene. Persze a mi lemezeink is fent vannak, hiszen muszáj betartanod a kibaszott játékszabályokat, de igazából már az egész játszmából elegem van. Az összes iparág szereplői közül bennünket használnak ki a leginkább. Művészként nincs egészségbiztosításunk, gyakorlatilag semmink sincs. Olyan elbaszott helyzetbe szorítottak minket, hogy igazából nem is tudom, miként lehetne kikeveredni belőle. Lehet, hogy még azzal is többet kereshetsz, ha limonádét árulsz a sarkon.”
Charlie szerint a Metallicának teljesen igaza volt, amikor 2000-ben jogi lépéseket tettek a Napster fájlcserélő ellen. „Mindenben igazuk volt. Bárki megnézheti, hová fajult ez az egész. Az emberek azt szajkózták, hogy menjen a Metallica a picsába, úgyis kurva sok pénzük van, miközben csak az alkotásaikat és a szellemi tulajdonukat védték: az volt a lényeg, hogy ne tudja akármilyen seggarc kedvére lenyúlni. Te alkotsz, ezek meg simán továbbadják másnak és ők keresnek rajta. A közönségnek persze lövése sincs erről. Amíg nem élted át úgy, mint mi, amíg nem mentél keresztül azon, mint mi, addig jobb, ha nem is szólsz hozzá…”
Az Anthrax december 10-én Magyarországon is ismét fellép a Kreator és a Testament társaságában. A Barba Negrában tartandó koncertre már a jegyek több mint négyötöde elfogyott. Részletek itt. Charlie Benante február 3-án a Panterával is fellép Budapesten, a Papp László Budapest Sportarénában. Részletek itt.
Hozzászólások
Bocs, de ebben a konkrét cikkben még csak be se szólt a hallgatóknak az ember, csak azt mondta, hogy fogalmuk sincs, mi megy. De ha téged, mint Spotify-hallgatót szidna, csak ennyi sérelem érne. Nagy ügy. A helyzet némileg keményebben érinti a zenészeket, nem annyi, hogy egy kommentben csúnyát ír róluk valami harminckilenced ik szó szerint nímand hülyegyerek.
Én ezt értem, sőt meg is értem, de, ne engem fogyasztót, rajongót, felhasználót szidjon már, se a zenész, meg se a kommentelő, amiért élek a mai modern világ egyik lehetőségével.
Ha az én fejemhez nem tartanak fegyvert, hogy márpedig nekem akkor is Spoty előfizetőnek kell lennem, ha tetszik, ha nem, nem hiszem, hogy a zenészek részéről, ez nem döntés kérdése. Ha vállalták az ezzel járó anyagi kockázatot, azt ne rajtam verjék már el, vagy én érezzem már magam azért szrl amiért megpróbálok legálisan zenét hallgtni , hanem oldják meg a kiadójukkal, vagy magával a Spoty-val. Egyébként tudomásom szerint, több ilyen jellegű per is zajlott és zajlik jelenleg is, pont a kompenzáció kérdése végett.
És az sem várható el 40-50-60 éves, profi zenészektől, akik az egész életüket és karrierjüket erre tették fel, hogy mostantól veszteségesen, szerelemből vagy aprópénzért végezzék a munkájukat. Mert ez kétségtelen munka, amihez iszonyatos háttérapparátus kell, iszonyatos pénzeket felemésztve. És ez akkor is igaz, ha nyilván szeretik csinálni, szeretnek koncertezni, alkotni. De attól még nem várható el tőlük, hogy INGYEN csinálják. Márpedig ma mindenki azt várja el, hogy legyen új lemez, ami jól szól, meg fasza klip, meg normális borító, (Hogy merészelnek az AI-jal generáltatni, az álmetál?!4!!), meg háttérvászon,sz ínpadi ruha, látvány és kabala, de mindezt úgy, hogy 2000 forintért akarja a zsebében tudni a világot, ahogy valamelyikőtök írta. Így viszont nem jön ki a matek. Egyszerű a képlet: ha van pénz, lesz metal is, ha nincs pénz, nem lesz metal. Max az undergroundban, amíg a kicsiknek is elege nem lesz,
Bementem abban az évben, több lemezboltba is, az akkori Goo Goo Dolls lemezt keresni. Sehol, senki sem ismerte, mindenhol betűznöm kellett és a legrövidebb rendelési idő is 3 hónap volt minimum, úgy, hogy plusz rendelési költséget is ráraktak a CD-re.
Rengeteg CD-t vettem még akkoriban, japán kiadásokon vagy nagyon extra ritkaságokon kívül alapvetően mindent be lehetett szerezni ennél lényegesen olcsóbban.
A Mechanical Animalst akkoriban már 10-11 ezrekért vesztegették. Tény, hogy nem mindenhol, de erre konkrétan láttam példát.
Így van.
A Slayer a visszatérő bulikon előszedte a Rebornt és 213-t, amit szerintem 20-30 élve nem adtak elő...ennyit a fikázásukról.
Akkor jelentek meg a szövegkönyv nélküli olcsósitott verziók és a szövegkönyvesek . A szövegkönyves ennyi volt a Mammut 2 alaksorában lévő azóta már bezárt lemezboltban -a nevére már nem emlékszem-.
Azt hogy sikerült? 3-4 ezer forint volt akkoriban egy CD, és egy új Bon Jovit szó szerint mindenhol kapni lehetett. Még olcsó magyar kiadás is volt ezekből a nagyobb léptékű kiadványokból, 2000-2500 ezer forintért.
Nekem máig van 1-2 olyan lemezem, ami nincs fent egy digitális plattformon sem, vagy részlegesen volt csak és bakeliten nincs forgalomban, igy kénytelen vagyok/voltam élni ezzel. Hozzáteszem, hogy ez inkább nálam évekkel ezelőtt letöltött cuccokról szól és azóta is megvan az a pár lemez/koncert.
2002-ben, 22 évvel ezelőtt, az akkori gazdasági viszonyokat, kérem figyelembe venni, a 18 éves önmagam, hónapokig spórolt arra, hogy az ősszel megjelenő új Bon Jovi lemezt (Bounce) meg tudjam venni. 2002-ben, máig emlékszem, 10.000 Ft-ért sikerült Budapesten megvennem.
Hazaérve, lejátszva, szomorűan konstatáltam, hogy az a lemez rosszabbul szólt, mint az ingyentékából, akkor kikölcsönzött verzióm, amit biztonsági másolatként aposztrofáltam -hozzátéve, hogy megvettem eredetibe-, hab volt a tortán, hogy szó szerint fél évvel később, a tokban tartott lemez, használhatatlan ná vált önmagától. Semmit sem csináltam vele azt leszámitva, hogy többször meghallgattam.
Nekem ez volt az utolsó alkalom, hogy erre a műanyag, digitális hangzású fekáliára pénzt áldoztam. Azóta, a bakelit gyűjteményemre kissebb vagyon ment el és ma is bővül és, ha úton vagyok, én biza, Spotify-t hallgatok, mert pontosan ugyanazt a műanyag élményt nyújta, mint a CD.
És, ha mellé veszem, hogy még emellé mennyit áldoztam, koncertjegyekre , utazásokra, pólókra, azt hiszem, hogy megengedhetek annyit magamnak, hogy messze kikérjem ezt a nettó demagóg, kioktató szöveget, hogy ki, hogy minősül rockernek
De tényleg van még aki bármit is LETÖLT????? CDt meg minek venne bárki akár 5 Ft-ért is amikor teljesen idejét mult formátum?
Mindegyik banda a 80-évekbeli/90-es évek eleji albumaiból él, mivel akkor voltak a legsikeresebbek . Az Anthrax egyáltalán nem lóg kiközülük lefele.