Még idén új nagylemezzel jelentkezik Adrian Vandenberg, akit elsősorban a Whitesnake legsikeresebb korszakának egyik oszlopaként lehet ismerni. Az utóbbi években a nyilvános zenéléstől visszavonult, inkább festegetéssel foglalkozó muzsikus tavaly már írt egy focihimnuszt, ami eszerint meghozta a kedvét a folytatáshoz is...
„A dinamikus, nyers, blues-alapú, erős dallamfordulatokkal teli rock rajongói nem fognak csalódni a zenében", mondja Vandenberg, aki már több lemezkiadóval is tárgyalt az album kiadásáról. A jelen állás szerint az album valamikor ősszel kerülhet a boltokba, amikor koncertek is követik majd a kiadást.
A saját vezetéknevét viselő holland rockbandában felbukkant Vandenberg a Whitesnake legsikeresebb albuma, a 1987 turnéján került David Coverdale zenekarába, és ugyan az 1989-es folytatáson, a Slip Of The Tongue-on kézsérülése miatt nem bontakozhatott ki, a későbbiekben a csapat egyik fő oszlopa maradt egészen a feloszlásig. Coverdale 1994-ben, majd 1997-ben szintén vele támasztotta fel a Whitesnake-et (a köztes időben Adrian egy Manic Eden nevű csapatban játszott Rudy Sarzóval, Tommy Aldridge-dzsel és Ron Young énekessel), a Restless Heart album és az akusztikus Starkers In Tokyo koncertlemezen egyaránt ő játszott. Vandenberg az ezreforduló utáni újjáéledésben már nem vett részt, az utóbbi években inkább másik hobbijának, a festészetnek hódolt. Tavaly felvett egy A Number One című dalt otthona, Enschede focicsapatának, az FC Twentének, amely dal szerinte nagyjából jó iránymutatóként is szolgál ahhoz, mi várható majd a teljes lemeztől.
A Whitesnake 1987 albumáról megjelenésének huszonötödik évfordulóján, április 7-én a Klasszikushock rovatban is megemlékezünk. A banda 1990-es doningtoni DVD-jéről, amelyen Adrian játéka is hallható, itt írtunk.
