Shock!

Komoly politikai természetű viták kereszttüzében találta magát a Spotify az utóbbi hetekben. Ezek természetesen maguk után vonták az összes többi gyakran felmerülő pro és kontra érvet is a streaming-platformokkal kapcsolatban.

Ismét, sokadszorra is áll a bál a Spotify körül, ahol most elsősorban nem a szolgáltató által fizetett alacsony jogdíj-részesedés áll a fókuszban: a platform azután került támadások kereszttüzébe, hogy leghallgatottabb exkluzív műsorában, Joe Rogan podcastjében ellentmondásos állítások hangzottak el a járvány elleni védekezésről, illetve többen a műsorvezető múltjából is előástak néhány kényes kijelentést. A legnagyobb médiavihart ugyanakkor Neil Young okozta, aki közölte: otthagyja a felületet, és nem engedi zenéit szerepeltetni a Spotify-on, amíg a szolgáltató Rogannek is otthont ad. Példáját több neves és kevésbé ismert előadó is követte.

Mindez természetesen ismét felszította az internet különböző bugyraiban a vitát a streamingről és annak áldásos vagy átkozott voltáról is. David Draiman, a Disturbed frontembere utóbbi témát illetően fejtette ki a véleményét egy tweet-sorozatban. „Fiatalok és idősebbek, akik most a Spotifyt támadjátok: jól jönne, ha felidéznétek az olyan apróságokat, mint a zenei kalózkodás meg a bittorrent-oldalak – írta az énekes. – Mielőtt a streaming bejött volna, az előadók és a komplett zeneipar az összeomlás szélén egyensúlyozott. Hogy miért? Mert a nagykiadók vezetői nem voltak hajlandók meglátni a jövőt, amikor a fiatal Sean Fanning és Sean Parker, a Napster nevű kis startup vezetői megkörnyékezték őket az új technológiával, amelynek segítségével korábban példa nélküli szinten érhették volna el a fogyasztókat. Elhajtották őket. Így aztán Fanning és Parker hagyták, hogy a Napster ingyen működjön. Ezt hamarosan követték a további kalóz- és bittorrent-oldalak, azzal az új megközelítéssel, hogy a zenének ingyenesnek kell lennie. Az előadók szenvedtek, a kiadók szenvedtek, és csaknem összeomlott a teljes zeneipar. A streamingnek kellett visszahoznia az életbe."

Draiman szerint a streaming-platformok a teljes iparágat revitalizálták. „A streamingnek köszönhetően a kiadók ismét profitot termeltek. A régi előadóknak ismét elkezdett csorogni a royalty, a kalózkodás pedig idejétmúlttá vált. A streaming elképesztően felvitte az olyan előadók örökségének értékét, mint Neil Young és a többiek. Létrejött a jelenlegi környezet, ahol az emberek elsősorban streamen hallgatják a zenét, a zenészeknek pedig megadatik a lehetőség, hogy eladják az életművükhöz kapcsolódó jogokat, hiszen ezek ismét visszanyerték az értéküket. Neil is pontosan ezt tette nemrég. Hogy fizethetne-e magasabb jogdíjat a Spotify a streaming után? Én magam is így vélem... ez azonban semmit sem változtat a tényen, miszerint streaming nélkül ma már nem beszélhetnénk zeneiparról. Azok az előadók, akik előzőleg gigantikus összegekért túladtak a dalaikhoz fűződő jogokon, most pedig panaszkodnak, talán éppen a vagyonukat kényszerülnének felélni, sokuknak pedig jóformán felkopna az álla.″

A frontember szerint a jelenlegi előnytelen részesedésekért elsősorban a zenészek közvetlen környezete a felelős. „Ha előadóként hibáztatni akartok valakit, tudjátok, kiket hibáztassatok? A kiadók vezetőit, akik a Napster előtti időkben nem voltak hajlandók alkalmazkodni az új technológiákhoz, hanem helyette fenntartottak egy elavult forgalmazási rendszert, mivel az magasabb profitrátát kínált. Hibáztassátok az ügyvédeiteket meg a menedzsmentjeiteket, amiért nem jártak ki nektek magasabb royalty-részesedést a saját lemezszerződéseiteknél. És hibáztassátok magatokat is, amiért nem figyeltetek oda erre – miközben a tekintélyes örökséggel rendelkező zenészek többsége ismét meggazdagodott a streamingből, a zenerajongók pedig könnyebben és jobb minőségben férhetnek hozzá a létező legszélesebb zenei kínálathoz. Röviden: fejezzétek be a hisztit, nézzetek kicsit utána a dolgoknak, és olvassátok végig a rohadt szerződéseiteket!"

Folytatása következik...