Szeptember 4-én, elképesztően hosszú szünet után visszatért a színpadra a Misfits igazi magja: a denveri Riotfesten ismét együtt állt a színpadon Glenn Danzig, Jerry Only és Doyle Wolfgang Von Frankenstein, hátuk mögött Dave Lombardóval. A buliról már megérkeztek az első videók.
Lement az első a két ehavi Misfits-koncert közül, és a zenekar a várakozásoknak megfelelően óriási sikert aratott a denveri Riotfesten. A teljes amerikai punk-, rock- és metalmezőnyre óriási hatást gyakorló ős-Misfits a maga idejében két megkerülhetetlen lemezt készített, az 1980-as Walk Among Ust és az 1983-as Earth A.D. / Wolf's Bloodot, ugyanakkor későbbi kultuszukban az is nagyban közrejátszott, hogy dalaikat utólag rengetegen dolgozták fel, köztük olyan szupersztárok is, mint a Metallica vagy a Guns N' Roses. A nevet a '90-es évek derekától kezdve Jerry Only basszer vitte tovább változó leosztásokban – egy turné erejéig még Téglás Zoli is énekelt náluk –, de a tábor mindig is a legnépszerűbb felállást akarta látni, benne Jerry mellett Glenn Danzig énekessel és Doyle Wolfgang Von Frankenstein gitárossal. Ez azonban még akkor sem állt össze, amikor Sharon Osbourne hétszámjegyű gázsit ajánlott nekik egy OzzFest-részvételért valamikor a 21. század elején. A lehetetlen azonban végül összejött...
A Misfits a nagy hármas mellett Dave Lombardo dobossal és Acey Slade másodgitárossal (lásd még Murderdolls) állt színpadra Denverben, az alábbi dalokkal:
01. Death Comes Ripping
02. 20 Eyes
03. I Turned Into A Martian
04. Where Eagles Dare
05. Mommy, Can I Go Out And Kill Tonight?
06. Vampira
07. All Hell Breaks Loose
08. Hybrid Moments
09. Teenagers From Mars
10. London Dungeon
11. Earth A.D.
12. Green Hell
13. Devilock
14. Horror Business
15. We Are 138
16. Hollywood Babylon
17. Who Killed Marilyn
18. Halloween
19. Die Die My Darling
20. Astro Zombies
21. Skulls
22. Last Caress
23. Bullet
24. She
25. Night Of The Living Dead
Folytatás két hét múlva Chicagóban, ismét Lombardo mesterrel és Acey-vel, utána meg majd meglátjuk...
Hozzászólások
ugyan mi az istenért nem képes ma valaki simán csak megélni a pillanatot és a színpadra szegezni a tekintetét, ahelyett hogy tengernyi mobiltelefon emelkedne a magasba?
Mi értelme van visszanézni, ha konkrétan nem éled át mert nem azzal vagy elfoglalva? Életem legjobb koncertje amikor a telefon képernyőjét bámultam?
Amúgy láthatóan remek formában vannak a fiúk, de hát ez várható is volt. Ha valami csoda folytán Glenn legyőzné az utazástól való undorát, szívesen megnézném őket, akár egy-két országgal arrébb is.