Állandóan felmerül nálunk is a téma, hogy vajon ki veszi majd át a mai nagy bandák generációjának stafétáját, ha az arénákat megtöltő régi arcok nyugdíjba vonulnak. A nyakukban lihegő utánpótlást azonban sajnos maguk a mostani nagy csapatok sem látják.
November 18-án jelenik meg a Metallica új albuma, a Hardwired… To Self-Destruct, és már most látszik, hogy a csapatnak nem nagyon van félnivalója a fogadtatás miatt: a zenekar október végén startoló latin-amerikai turnéja iránt óriási az érdeklődés, és februárra is két pluszkoncertet kellett beiktatni Koppenhágában a lekötött kettő mellé az elképesztő igények miatt. Amikor azonban a Sirius XM-en arról kérdezték őket, kiket tekintenek potenciális utódnak a színtéren, maga a csapat is tanácstalannak tűnt. „Mostanában kevés olyan zenét hallottam, ami igazán inspiráló lett volna”, vallotta be James Hetfield. „Hol vannak a hangsúlyozások? Hol van a szív? Megőrülök ettől… Remélhetőleg jön majd valaki olyan, mint én, és előjön valamivel, ami a következő menő, átlagtól eltérő dolgot jelenti majd. Valaki, aki elég dühös ahhoz, hogy valami mást csináljon…”
Jó csapatokat persze a Metallica tagjai is ismernek. Lars Ulrich a Savagest emelte ki a beszélgetésben, Kirk Hammett pedig egy H09909 nevű formációt említett, a gitáros azonban ezzel együtt is feltette a nagy kérdést: „Hol az arénazenekarok következő generációja? Tudja valaki a választ?” „Összefutottam Geezer Butlerrel, amikor Londonból repültünk, és arról beszélgettünk, mi lesz a jövőben”, tette hozzá Robert Trujillo. „Azt kérdezgette: ki viszi tovább a lángot, ha a Metallicának is meg a Sabbathnak is vége lesz? Én pedig csak annyit tudtam válaszolni neki: hadd gondolkodjak még ezen egy kicsit…”
A Greg Fidelman producerkedésével készült, a saját Blackened Recordings égisze alatt megjelenő új Metallica-album az alábbi számokat rejti majd:
Első CD
01. Hardwired
02. Atlas, Rise!
03. Now That We're Dead
04. Moth Into Flame
05. Am I Savage?
06. Halo On Fire
Második CD
01. Confusion
02. Dream No More
03. ManUNkind
04. Here Comes Revenge
05. Murder One
06. Spit Out The Bone
Harmadik CD (csak a deluxe kiadásban)
01. Lords of Summer
02. Ronnie Rising Medley
03. When A Blind Man Cries
04. Remember Tomorrow
05. Helpless (Live at Rasputin Music)
06. Hit The Lights (Live at Rasputin Music)
07. The Four Horsemen (Live at Rasputin Music)
08. Ride The Lightning (Live at Rasputin Music)
09. Fade To Black (Live at Rasputin Music)
10. Jump In The Fire (Live at Rasputin Music)
11. For Whom The Bell Tolls (Live at Rasputin Music)
12. Creeping Death (Live at Rasputin Music)
13. Metal Militia (Live at Rasputin Music)
14. Hardwired (Live in Minneapolis)
A Metallica 2017 javarészében Amerikában turnézik majd.
Hozzászólások
Az a disco. A koncert a zenéről szól.
Senkinek sem az a fontos, hogy istenként imádják.
Egyszerűen hallgassátok meg a zenekart, ha nem tetszik, nem muszáj végigszenvedni természetesen, de ne szarjatok bele látványosan, holott lehet, hogy egy jó zenekart ismerhettél volna meg, akiknek jó a zenéje.
te se jatszottal meg zenekarban.
Pedig ennek kábé erről kéne szólnia, és nem többről, nem a zenekarnak való esztelen csápolásról, istenítésről. Zene, szórakozás. Lemegyek a klubba, iszogatok a haverokkal, stírölöm a csajokat, egy kis pogó, hajrázás, és kész. Én nem bánom, hogy elmúlik a rockistenség korszak
anaal nathrak?
Miután valaki(k) ki tört(ek) a klubos világból, magától értetődően máshogy kezdenek el látni mindent. Ez természetes velejárója minden komolyabb változásnak. És gyakran érzem ki a hátramaradottak szavaiból az irigy keserűséget, mert nekik nem sikerült.
Aztán jönnek a szövegek, hogy mi bezzeg... meg de legalább mi... Csak sajnos pont olyasmiről beszélnek, amiről fingjuk sincs. Sokszor még csak végig se gondolják, amit mondanak. Én személy szerint sokkal többet láttam / hallottam klubos senkik önigazoló hencegését, mint "azokat odafentről". Ráadásul ilyen esetekben a kőkemény tények állnak szemben véleményekkel meg szerintemekkel.
Igazán lehet attól még a zenész meg a rajongó is elkötelezett, hogy kijutott az arénákba. Nincs ilyen törvényszerűség vagy matematikai képlet, hogy aréna = seggfej lettem. És ugyanígy klub szinten is lehet beleszarni az egészbe. Persze sok függ attól is, kit mi motivál.
Ahhoz pedig, hogy valaki elszálljon magától nem kell ám az arénákig menni - a gyenge személyiség hamar torzul.
Aréna bandák azért lettek, mert a zeneipar azt akarta, hogy legyenek, újak pedig azért nincsenek, mert már nem éri meg felépíteni, mivelhogy nem veszünk hanghordozót. Nem művészi visszaesést látok, hanem üzleti érdektelenséget .
Egyetlen bandáról, egy britről merem feltételezni, hogy méltósággal tudják kezelni hihetetlen karrierjüket. Élvezni is tudják úgy, hogy nem arcoskodnak, nem lettek önmaguk paródiája emberileg és zenészként sem, új anyagnál nem kell magyarázkodniuk . Náluk a siker okát az intellektusban látom, az ellenkező példáknál annak gyengeségében vagy hiányában.
Eztet úgatom itt már rég óta csak nem érti senki!!!Aki igaz metálos az nem pénzér játszik hanem munka melet hogy ne keljen meg alkudnia a rendszerrel!Az előtt öt forintér vettük az Africánát s a lakó telepen futbaloztunk most meg a T.V. előt ül a sok kis "csicska" s ot az uj örület is: a Face book!A jó zene a fontos nem a lové!
Teljesen egyetértek azzal, hogy az aréna nem érték. De nem érték az underground sem! Ez mind hazugság pátosszal. Egyedül az az érték, amit te képviselsz, amit leteszel az asztalra. Akárhol is vagy, a munkád az, ami számít.
De nem hiszem, hogy bármelyikünk is játszott / játszik aréna csapatban, szóval nem tudhatjuk. Nem tudhatjuk, hogy azok a csapatok, akik ki tudtak törni a klubos világból, vajon fellélegeztek-e. Azt gondolták-e, és mondták egymás között, hogy végre! Végre nem kell undorító körülmények között lennünk, szinte minden alkalommal kockáztatva egy jó kis ételmérgezést vagy valami fertőzést. Nem kell azt látnunk, hogy a klubba látogatók zöme szarik a produkciónkra, mert jobban érdekli a sörözés vagy valami alkalmi szexpartner. Nem kell többé elviselnünk az igénytelen körülményeket, a hatalmaskodó klubtulajt, az esetleg felbukkanó tolvajokat... Mert biztonságban leszünk (többnyire), sőt, mi magunk határozhatjuk meg a biztonságunk körülményeit. Ugye senki sem akarja azt mondani, hogy ez nem jó? Tehát nem leszünk már annyira kiszolgáltatott ak. Nem kell szarért, húgyért játszanunk vagy akár ingyen, önerőből. Mert a pénz az kurvára számít - ne legyünk már ennyire naivak. Ha folyton csak a veszteség meg a ráfizetés van, akkor mi a faszhoz kezdesz a hónap végén? Vagy mész az utcára, vagy mi?
Az aréna státusz irdatlan pénzeket hoz a zenekarnak, túlértékeli őket, személyiségtől függő mértékben elszakadnak a földtől, úgy érzik, a művészi szabadság mögé bújva mindent megtehetnek. Emellett elkényelmesedne k. Megritkulnak a lemezek, és szinte biztos, hogy invenciózus, harapós, maradandó anyagaikat nem ebben, hanem klubos korszakukban alkotják. És nem az életkor miatt! Nálam az Armored Saint a példa, hogyan lehet, kell és szabad zenélni az ifjonti éveken túl. Csont nélkül vállalható zenei múlttal, igényesen, egyenes gerinccel, amit az aréna bandáknál, hát, hát, hát... merészség volna kijelenteni.
Nem, az aréna státusz nem érték, inkább árt a zenének. Bohócként viszontlátni az ex-hősöket? Nem.
Az informacios korszak eltorolte a lemezeladasokat , megsokszorozta a bandak szamat, es manapsag mar otthon is vehetsz fel albumot, ha van nemi penzmagod es ertesz a dologhoz, sot meg terjesztheted is, ingyen. Cserebe nem kapsz erte egy vasat se, ha nem tudod turneztatni (vagy crowdfundingoln i, ujabban). Egyszeruen elmult az ido, amikor az egesz szinteret 5-6 banda uralja, de en ezt nem tartom kifejezetten rossz dolognak.
Emellett azt se feledjuk el, hogy sokan nem is hajlandoak uj zeneket megismerni. Mar a 30-as korosztalyban is eleg sok ismerosom van, akik vegeztek a keresgelessel, hallgatjak kedvenc mufajaikat es nem is erdekli oket mas gyermek es fiatalkoruk nagyjain kivul.