Tizenöt évnyi várakozás után, június 9-én végre megjelenik az Extreme új albuma. A lemez a Six címet viseli.
2008-ban jelent meg az Extreme legutóbbi albuma, a Saudades de Rock, amelynek évek óta ígérgetik a folytatását a bostoni hard rockerek. Most a jelek szerint vége a várakozásnak, és június elején tényleg napvilágot lát a Six. Az album Nuno Bettencourt Los Angeles-i házistúdiójában készült, és a csapat ígérete szerint 21. századi csavarral ellátott, ám vérbeli Extreme-muzsikát rejt majd.
„Az Extreme esetében mindig szenvedélyes, erőteljes a zene – mondja Gary Cherone énekes. – Senkivel sem versenyzünk, saját magunkat viszont mindenképpen felül akarjuk múlni, és akadnak pillanatok ezen a lemezen, amikor ez sikerült is. Ennyi év után is sikerült együtt maradnunk, és úgy érezzük: a színpadon és a stúdióban egyaránt bizonyítanunk kell. Így aztán határozottan úgy érzem, hogy néhány itteni dal a valaha írt legjobbjaink közé tartozik.” „Nagyon megrázott Eddie Van Halen halála, és ugyan nem én veszem majd át a trónját, de éreztem némi felelősséget, hogy életben tartsam a gitározást – teszi hozzá Nuno. – Ez a tűz egyértelműen áthatja a lemezt. De bármit is gondolsz egy Extreme-lemezről két vagy akár három dal hallatán, a végén úgysem olyan lesz. Ez az összes albumunkra áll. Az igazi rajongóink tisztában vannak vele, hogy mindig a váratlanra kell készen állni. Határozottan úgy érzem, hogy a világnak szüksége van egy jófajta old school rocklemezre. A Six mindenképpen modern anyag, de ha felteszed a fülest, elejétől végéig velünk tarthatsz az utazáson. Olyan, mint az Extreme 2.0-ás verziója.”
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Rise
02. #Rebel
03. Banshee
04. Other Side of the Rainbow
05. Small Town Beautiful
06. The Mask
07. Thicker Than Blood
08. Save Me
09. Hurricane
10. X Out
11. Beautiful Girls
12. Here's To The Losers
A Rise máris meghallgatható. A turnétervek egyelőre nem ismertek, a csapat eddig két amerikai fesztiválfellépést jelentett be májusra, de remélhetőleg lesz európai turnéjuk is. Az Extreme eddig kétszer játszott Magyarországon, először 1992-ben Bryan Adams, majd 1994-ben az Aerosmith előzenekaraként, önállóan sosem koncerteztek nálunk – remélhetőleg ez előbb-utóbb változni fog.
Hozzászólások
A madaraknak meg szüksége van az énekes hajára mert így ránézésre igencsak keresett fészek alapanyagnak tűnik.
Oké, ez így Joker-kártya, hogy a klasszik Extreme-hez hasonlítod. :P Az Extreme - érthető módon - túl van a zeniten kreatív szempontból 2023-ban, szóval ilyen értelemben szerintem borítékolható egy Pornograffitti, vagy 3STES összehasonlítás eredménye. A dal lehetne jobb, az biztos.
Egyszerűen arra gondolok, hogy nincs rá szükség így, ebben a formában. Ott van ellenpéldának a Cupid's dead, amiben tripla ilyen hosszú a hangszeres "szóló", a basszus meg a gitár együtt menetel a dobbal 3 percig, és riffszerű szólót vagy szólószerű riffelést hallunk, aminek zseniális minden hangja, eljut A-ból Z-be, külön kis sztori abban a nótában.
Az új nótában meg mindenki lépjen hátra, és most Nuno eljátssza az összes hangot 1 perc alatt, ami csak létezik - na ez így tök uncsi.
A nóta tekintetében alapvetően egyetértek, de hogy a szóló kurva unalmas? Biztos más hallgatunk. :) Igen, van benne egy kis "technikázás", de az unalmas jelző nekem inkább egy szintén frissen publikált dal pentaton kliséjéről jutna eszembe (de nem jut, mert helyén kezelem), nem erről.
Ez nem cipőbámulós muzsika, hát hogy a fenébe ne lenne virgázás. Ha nem tetszik, ne hallgasd.
Nyilván EVH hatással volt Nunora is. (Kire nem a 80-as években?) De ő azon kevesek egyike, aki így is kib....tt egyedi. Satriani dettó. Olyan ez mint Bonamassa esete
Persze, Gary meg Rory nyilván ott van, de attól még kegyetlen nagy gitáros és originális.
A szólóra meg egyszerűen nincsenek szavak!
EVH szintű "munka"!
Az első kommentre reagáltam. Nem azt írtam, hogy Frontiers rajongó vagyok, hanem... olvasd el még egyszer. ;)
Ezt én is megdöbbenéssel olvasom. Vito Bratta mellett a nagy virtuózok közül nekem is mindig Nuno volt a legegyértelműbb EVH-tanítvány - nemcsak a szólóknál (bár persze ott is), hanem a ritmusjátékban és annak felfogásában is.
(Más vonalon Dimebag és Trey Azagthoth is megemlíthető amúgy.)
Ez a baj hogy nincs, ezt is a kutya nem fogja hallani pár dallamrock fanon kívül. A borító meg versenyezhet a mindőn idők legocsmányabb címért!
Mi van?! ..., még hogy teljesen más a stílusa mint Eddie-nek? :-D Ne haragudj, de nem hallod, hogy totál EVH iskola amit Nuno csinál..., a saját bevallása szerint is.
Egyébként szerintem fasza a dal, csak a hangzás egy kicsit tompa..., mintha be lenne "fulladva".