Július 26-án jelenik meg az FRW Records gondozásában a Trouble új nagylemeze, a The Distortion Field, a patinás chicagói doomsterek első albuma Eric Wagner nélkül, Kyle Thomasszal (korábban Exhorder, Floodgate, Alabama Thunderpussy) a mikrofonnál. A frontember szerint aki ad egy esélyt az anyagnak, jó eséllyel imádni fogja.
„Nagy Trouble rajongóként azt mondhatom: őszintén hiszem, hogy ezek a zenekar legjobb dalai az első, Rick Rubinnal felvett Def American kiadós album óta”, mondta Kyle Thomas a Metal Kaoznak a The Distortion Field irányvonaláról. „A Trouble korszakainak szép kombinációját adja a lemez egy mai megközelítéssel. Vannak gyorsabb, erőteljes témák, doomos nóták és jóféle groove-ok is, meg persze lágyabb pillanatok és jó kis intrók is. Azt mondanám, ez egy olyan lemez, ami stílusát tekintve a zenekar teljes karrierjét felöleli, és új területeket is feltérképezünk rajta. Szerintem a legtöbb Trouble rajongó elégedett lesz vele.”
Thomas persze tisztában van vele, hogy akármivel is rukkolnak elő, nem lesz könnyű dolguk a klasszikus frontember, Eric Wagner nélkül. „Mindenkinek meg kell értenie azokat a rajongókat, akik nem örülnek neki, hogy Eric nincs itt. Ők is ugyanolyan rajongók, mint én magam. Csak annyit tudok kérni tőlük, hogy adjanak az Eric Wagner nélküli Trouble-nek is egy esélyt. Ha meghallgatod és utálod, azzal nincs gond, de azelőtt ítélkezni tisztességtelen, hogy akár egy dalt is hallottál volna róla. Volt egy idő, amikor imádtam Ronnie James Diót a DIO-ban és a Rainbow-ban, a Black Sabbathban viszont nem, mert kölyökként olvastam azokat a nyilatkozatokat, amiket Ozzy Osbourne táborából lehetett hallani a Dio-féle Sabbathról. Megemlítettem ezt egyszer Phil Anselmónak, aki úgy nézett rám, mintha elmebeteg lennék, és nagyon nyugodtan annyit mondott: hát akkor talán még egyszer meghallgathatnád azokat a lemezeket, tesó. És Ronnie a Sabbathban is fantasztikus volt, akárcsak Ian Gillan. Egyformán óriási, csak más. Ha azt mondod, hogy a Deep Purple szar volt, és nem volt Deep Purple Ian Gillan nélkül, David Coverdale-lel és Glenn Hughesszal, bolond vagy. És ezzel most nem azt mondom, hogy olyan vagyok, mint Dio, Gillan, Coverdale vagy Hughes, de én is rajongó vagyok. Nem próbáltam Ericet másolni ének vagy szöveg tekintetében, de higgye el mindenki, hogy az árnyéka ott lebegett felettem, miközben készítettük ezt a lemezt. Ő is írt nekem egy emailt, amikor bejelentettük, hogy én lettem az énekes, megköszönte a szép dolgokat, amiket mondtam róla és a zenekarról, és hozzátette: tegyem büszkévé mindnyájukat. Nyilván lesznek, akik sosem fogadják el a Trouble-t Eric nélkül, de az az igazság, hogy beszélgettem erről Rickkel és Bruce-szal, és komolyan úgy érezzük: ha egy rajongó elmegy, a The Distortion Fielddel három-négy újat nyerünk majd helyette, annyira jó ez a lemez. Emberek, csak arra kérlek titeket, hogy adjatok egy esélyt a lemeznek. És ha azután is utáljátok, elfogadom a véleményeteket.”
A veterán Bill Metoyer producerrel készített The Distortion Field dallistája az alábbi:
01. Sink Or Swim
02. Paranoid Conspiracy
03. Glass Of Lies
04. The Grey Chill Of Autumn
05. When The Sky Comes Down
06. Butterflies
07. Your Reflections
08. Have I Told You
09. The Apple From The Snake
10. Hunters Of Doom
11. Sucker
12. The Broken Have Spoken
A csapatnak Rick Wartell, Bruce Franklin és Thomas mellett jelenleg egy hivatalos további tagja van Mark Lira dobos személyében, az utóbbi évek basszusgitárosa, Shane Pasqualla már nincs a zenekarban. Arról egyelőre nincsenek információk, hogy a lemez felvételeiben részt vett-e.
Hozzászólások
a visszatérő lemez nem volt nagy durrnás, megvettem, de rongyosra továbbra is a 90-95-ös mesterhármast hallgattam
j