Shock!

Közhelyszámba megy, hogy a mostani évek nem a rockzenéről és a gitárról szólnak. Nem látja ezt másképp Kirk Hammett sem, ám a Metallica gitárosa szerint mégis bárki könnyebben válhat ma jó hangszeressé, mint valaha.

„Nem vagyok zenei sznob, és nem szeretnék rosszakat mondani más zenei stílusokról", szögezte le a Guitar Worldnek adott interjújában Kirk Hammett. „De ki merem jelenteni, hogy a gitár szerepe ma sokkal kevésbé jelentős, és valóban nem olyan népszerű, mint azelőtt. És ezzel nincs is semmi gond, én is voltam már tanúja hasonlónak a '80-as évek elején, amikor minden a szintetizátorokról, a new wave-ről, meg ki tudja még, miről szólt, aztán hatalmas erővel robbant vissza a köztudatba a gitár. Amikor a Metallica felbukkant, a rockzenére többnyire a dinoszauruszok muzsikájaként tekintettek. Szóval remélem, most is visszatér majd a gitárzene, főleg, hogy napjainkban egyszerűbb megtanulni gitározni, mint valaha. Minden információ ott van szó szerint az orrod előtt, a telefonodban."

Kirk szerint ugyanakkor nem a tekerős vonal jelenti a jövőt. „A gitárhősök kihalófélben vannak. Az új generációban annyi kiváló zenész található, hogy nehéz kiemelni csak egyet, mert mindenki a maga módján gitárhős közülük. De sokszor csak nagyszerű zenei akrobatamutatványokról van szó, miközben a gitárhősök megítélésben mindössze egyetlen szempont számít: a játszott dal. Lehetsz a legnagyszerűbb gitáros, de ha a dalaid kurva szarok, unalmasak, laposak, nagyjából negyedóráig tudod lekötni az emberek figyelmét, aztán mindenki tovább kutat az Instagramon más gitárosok után."

A Metallica gitárosa úgy látja: a jelenlegi rengeteg segédanyag komoly fejlődés alapja lehet. „Mivel rengeteg a hozzáférhető forrás, összességében jobbak a mai zenészek, és ebben az ilyen instás klipek is szerepet játszanak. Én is rendszeresen nézek hasonlókat, és felteszem magamnak a kérdést: vajon képes vagyok mindarra, amit ezek az arcok csinálnak? Átlátom a megközelítésüket, a technikájukat? Képes vagyok utánuk csinálni? És ha nem, bennem van a késztetés, hogy megtanuljam. Nagyon kedvelem például St. Vincentet. Imádom a riffjeit. A dalszerzői stílusa, motívumai is teljesen eltérnek attól, amik nekem eszembe jutnának, és ez baromi érdekes. És nagyon bírom, hogy Annie emellett totálisan tudatos is mindabban, amit csinál, és érti a mögötte meghúzódó elméletet is. Mindig extra tiszteletet vált ki belőlem, ha valaki nem csak ide-oda csapong, meg ötletszerűen kap bele a dolgokba."