Dave Lombardo szerint nem kérdéses, melyik volt a legjobb banda a thrash nagy négyese, a Metallica, a Slayer, az Anthrax és a Megadeth közül. A dobos ugyanakkor hangsúlyozza: legfeljebb egészséges rivalizálás létezett a színtér csapatai között.
A régi időkről kérdezte Dave Lombardót a brit Metal Hammer, és azt a kérdést is nekiszegezték, hogy melyik Big Four-banda volt a legjobb. „A Slayer! – vágta rá Dave. – Mi mást is mondhatnék? Brutálisak voltunk, haver, a lehető legjobbak, és ha megnézel egy videót, láthatod, hogy valósággal lángoltunk. Tényleg megmutattuk mindenkinek, hogy kell ezt csinálni. Emlékszem, a régi időkben rendszeresen a színpad széléről néztük a többi zenekart, és mindig azt sugdostam Hanneman fülébe, hogy mi jobbak vagyunk, mi gyorsabbak vagyunk… Nem nevezném ezt feltétlenül arroganciának, de mindenképpen inspiráló volt olyan bandákat látni, akik nem voltak képesek hozzánk hasonló vadsággal nyomulni. Egyszerűen jobban éreztük magunkat, amikor láttuk, hogy hopp, ezt elrontották… Tipikus fiatalkori tempó ez: jobb akarsz lenni a régebbieknél, mindenkit el akarsz söpörni. Ez volt a mantránk.”
Lombardo ezzel együtt is hangsúlyozta: nem néztek le senkit. „Amikor Los Angelesből felutaztunk San Franciscóba, és először láttuk az Exodust Tom Huntinggal, egyből azt mondtam: ez aztán fasza csávó! És a mai napig az egyébként. Amikor a Testamentben doboltam, koncerteztünk velük most is, és elképesztő visszatérést produkált a betegsége után. Nagyon büszke vagyok rá, és boldog is, amiért ilyen sokszor láthattam őket élőben. Versengés persze létezett annak idején a többiekkel, de nem negatív értelemben. Mi akartunk lenni a legjobbak, a legsúlyosabbak, a leggyorsabbak, így aztán riválisként tekintettünk minden egyes zenekarra, akik nyitóbandaként léptek fel előttünk. Mindig azt mondtuk: oké, mossuk le őket! De egyetlen csapat sem jut eszembe, akikkel tényleg rosszban lettünk volna.”
Dave legfrissebb kiadványa az Empire State Bastard szeptemberben megjelent lemeze, a Biffy Clyro tagjaival közösen felvett Rivers Of Heresy. A formáció most Tired, Naw? címmel egy új single-t küldött az album után. A dobos Rites Of Percussion címmel, májusban karrierje első szólóalbumával is előrukkolt.
Hozzászólások
Én az Antraxot sosem szerettem meg. A Deth nagyon hullámzzó nálam. A Metallica sokat ment, a Black albummal bezárólag és az új is tetszik, de eléggé perifériára szorult már.
A Slayer viszont rendszeres vendég a lejátszómban. Még a vitatott lemezeken is találok kedvemre valókat, ha nem is 100%ban tetszenek, de mind 100% Slayer. Sajnálom, hogy vége a történetnek, de legalább emelt fővel távoztak. A hátrahagyott dalok meg örökre itt maradnak.
A spenót hasonlat tökéletes, én például sosem szerettem meg igazán a Slayert. Ez van. Elismerem a zenekart és annak hatását a színtérre-műfajra, sőt vannak olyan Slayer dalok, amiket kifejezetten szeretek, de ha már Big4, a többieket (összességében) mind jobb zenekarnak tartom, bár azért ott is van bőven minőségi hullámzás.
Mint ha én írtam volna :) Csatlakozok...
Pontosan!!! Úgy igaz ahogy írod,a Slayer Araya hajléktalan kinézetével és éneknek csúfolt ordibálásával a sreghajtók ebben a mezőnyben!
Nyilvánvalóan egy tök nagy faszság az egész összevetés, mert a másik 3 zenekarról nem mondható el h arra építettek vna karriert hogy a többieknél durvábbak, gyorsabbak akarjanak lenni (a Metallicánál ez a Kill'em allig tartott, Mustaine meg csak a Kill em allnál akart gyorsabb lenni. Az Anthrax meg pont leszarta ezt az egészet mindig is). A Slayer ettől Slayer, hogy ők tényleg az utolsó pillanatig nyomták a thrasht, a Metallica meg attól Metallica, h nem.
Lombardo persze ettől gondolhatja ezt így, csak ez attól még egy hamis dilemma.
Ja, hogy te ezt komolyan írtad? LOL.