Shock!

Tökéletesen Egyetértek Equinox-al. Dallamos, fogós, és igen, vastagon átjárja a zenéjüket az utánozhatatlan európai metál. Nekem személy szerint közel sem jön be annyira az amerikai mint az európai, de ez megint szubjektív. Nekem a klipesitett három dalból egyértelműen ez tetszik leginkább, és főleg a refrénje miatt, amit tényleg olyan ragadós mintha egy üveg mézbe tenyereltem volna. Nem beérős, nem rágatja magát az ember szájában mire nagy nehezen kijön, hogy milyen íze is van igazából, hanem abban a pillanatban lerohan. Ráadásul ez a vallásos, templomos, vámpíros, vérfarkasos zenei háttér és stílus nekem személy szerint nagyon tetszik. Az utóbbi kettő ebben a klipben és a dalban nem fordul most elő, csak átlánosságban mondtam a zenekarra. Nekem egyben a dal és a klip a Demons are the Girls Best Friend-re, míg zeneileg a Sainted by the Storm-ra emlékeztet, ugyanis ez utóbbi ott bujkál valahol a dallamok van, mert én érzem benne, míg az előbbi az apácás-bűnbe esés gondolatát hozza elő. Amit én egyáltalán nem bánok, mert mindkét dal nagy kedvencem a zenekartól. Amit külön szeretek bennük, hogy ők a legtöbb zenekarral ellentétben nem puffogtatják el a legjobb dalaikat az album első négy-öt számában, hanem a végére is hagynak nagyon erős dalokat. Ezúttal sem tettek másként. Ez a dal a 11 dalos albumon a 10.-ik helyet foglalja el. A legtöbb zenekar a legerősebb dalaikat ekkora már rég elpuffogtatta, nemhogy egy klipes nótát tegyen az utolsó előtti helyre. Imádom. Egyértelműen ez az egyik legerősebb dal a lemezen. A gyerekkórus meg tovább erősíti a dalt. Minden nap hallgatom Isten tudja hányszor. Október 22 meg már jöhetne.