Egész pályafutása egyik leggrandiózusabb vállalkozását kívánta megvalósítani új nagylemezén a Blind Guardian. A Legacy Of The Dark Lands november 1-jén jelenik meg, és most bemutatták róla az első szerzeményt This Storm címmel.
Elég régóta húzódik a Blind Guardian következő albumának megjelenése, hiszen Hansi Kürsch és zenekara legutóbb 2015-ben, Beyond The Red Mirror címmel jelentetett meg friss szerzeményeket. Idén ősszel végre kijön a folytatás, amelynek Legacy Of The Dark Lands lesz a címe, és teljes egészében nagyzenekari jelleget ölt majd – ilyet és ebben a formában eddig még sosem csinált a zenekar, hiába dolgoznak régóta szimfonikus megoldásokkal. Mindehhez hasonlóan grandiózus szövegi koncepció is társul: a csapat a német fantasy-íróval, Markus Heitzcal állt össze, akinek frissen megjelent könyve, az 1629-ben játszódó Die Dunklen Lande már a Blind Guardian-lemezen kibontott sztori közvetlen előzményeit meséli el. A történet egy Nicolas nevű zsoldos kalandjairól szól majd a harmincéves háborúban.
A Havancsák Gyula által készített borítóba csomagolt lemez dallistája az alábbi:
01. 1618 Ouverture
02. The Gathering
03. War Feeds War
04. Comets And Prophecies
05. Dark Cloud's Rising
06. The Ritual
07. In The Underworld
08. A Secret Society
09. The Great Ordeal
10. Bez
11. In The Red Dwarf's Tower
12. Into The Battle
13. Treason
14. Between The Realms
15. Point Of No Return
16. The White Horseman
17. Nephilim
18. Trial And Coronation
19. Harvester Of Souls
20. Conquest Is Over
21. This Storm
22. The Great Assault
23. Beyond The Wall
24. A New Beginning
„Hihetetlen, hogy húsz év után végre tényleg befejeztük ezt a roppant izgalmas projektet”, mondja Hansi. „Nagyon boldog és még elégedettebb vagyok. Minden egyes dal újabb látványos világokat fed fel, és saját történetet mesél el. Ezzel az albummal végre megvalósult a leghatalmasabb kreatív álmunk.” Az első dal This Storm címmel máris meghallgatható.
Hozzászólások
Hát elég érdekes. Alapvetően Blind Guardiannak tűnik, csak metál nélkül. Illetve ami még rosszabb, cél nélkül. A dal csak dagályosan hömpölyög, egyenként nem feltétlen rossz ötletek halmazaként, viszont nincs csúcspont, nincs megérkezés. A srácok elérték a megalománia csúcsát azt hiszem. Már az előző lemez is kuka volt (nagy BG rajongóként mondom ezt), és ez az album sem sejtet túl sok jót a jövő szempontjából. Thomen nem véletlenül távozott, de én továbbra is Charlie Bauerfeind-ot tartom a "főellenségnek" aki Flemming Rasmussent váltotta, tkp. ő ölte meg a Red Mirrort is a hangzással. Nem értem, ennyire halláskárosulta k lettek, hogy nem veszik észre, hogy élvezhetetlenek a dalok? Itt még hagyján, bár bőven bele lehetne kötni egy csomó dologba. Mindegy, Charlie Bauerfeindnak mennie kell! A BG-nek meg hagynia kéne a Disney zenét.