Máris egyhónapos szünetet kellett beiktatni az Aerosmith búcsúturnéján, mivel Steven Tyler énekes túlerőltette a hangszálait. A koncertsorozat október közepén folytatódhat.
Peace Out címmel kezdte meg karrierje utolsó turnéját szeptember 2-án, szombaton az Aerosmith, de már a szeptember 9-ei harmadik, a New York állambeli Elmontban adott koncert után harmincnapos szünetet kényszerültek beiktatni. „Fájó szívvel kell bejelentenem, hogy az orvosaim szigorúan előírták: nem énekelhetek a következő harminc napban – áll Steven Tyler nyilatkozatában. – A szombati fellépésen megsérültek a hangszálaim, ami vérzésekhez vezetett, így el kell halasztanunk pár dátumot, hogy később olyan előadást nyújthassunk, amilyet megérdemeltek.”
A halasztás hat koncertet érint, ezeket januárra és februárra tolták, a menetrend pedig október 11-én folytatódik a floridai Tampában.
Az utóbbi évtizedben egészségügyi problémákkal is küzdött, illetve társaival jól dokumentált, súlyos feszültségekkel terhelt viszonyt ápoló Joey Kramer dobos a mostani koncerteken sincs ott társaival, helyette technikusa, John Douglas ül a cuccnál. Egyelőre nem tudni, várhatók-e Észak-Amerikán kívüli fellépések is: mint emlékezetes, az eredetileg 2020-ra tervezett, magyar állomással is rendelkező európai turnét a covid idején többszörösen is elhalasztotta, majd végül lemondta a zenekar.
A visszavonulásról szóló döntés cseppet sem meglepő, hiszen Tyler 75, Joe Perry gitáros és Kramer 72, Tom Hamilton basszer és Brad Whitford gitáros pedig 71 éves idén.
Hozzászólások
Most, hogy öregek vagyunk, vad zenével kergetjük őrületbe a fiatalokat...
Nekem az a furcsa, hogy amíg öltözködésben visszajönnek a régi divatok (múltkor láttam egy 1989-es Mötley Crüe klipet, tele volt megszaggatott farmerekkel, pont úgy, mint ma, az utcán), de a zene az nem jön vissza.
Mindig lesz néhány ember, aki régi zenét fog hallgatni, amit egyszer kitaláltak és sikerre vittek, annak mindig lesz min. egy rajongója. De a nyolcvanas-kilencvenes évek nagy korszaka nem jön vissza.
Underground szinten zseniális lemezek születnek ma is
The Otolith: Folium Lumina 2022-es lemeze. Doom metal, de leginkább erre illik a "komolyzene" kifejezés
Nem volt ami tönkremenjen. Sosem tudott énekelni.
Sose hallgattam Ozzy-t, igy erről nem tudok nyilatkozni. De a rockzenében, mindig volt egyfajta kritiusság, beszolás a rendszernek, meg mindenkinek, aki meg akarja mondani, de leginkább, ami engem megfogott, legalábbis azokon az amerikai bandáktól, az a végtelen szabadság iránti vágy.
Nem akarlak még tovább lökdösni a teljes depresszió felé, de se a rap-ben, se az elektronikus zenékben nem találsz olyan haj de nagy formabontásokat manapság.
Ugyanakkor tényleg kíváncsi lennék hogy pontosan mi az az üzenet mondjuk a '80-as évek Ozzyjától (amely időszakra ugye nem emlékszik) amit manapság hiányolsz.
Tűpontos meglátás.
Lehet, hogy nem lesz népszerű, amit irok, de szerintem a rockzenének, nemhogy jövője, hanem már jelene sincs. Egyszerűen nincs már benne semmi. Ami van, az nosztalgia és abból is az egyre rosszabb. Van 1-2 dal, van 1-2 lemez, de ezek nem jelentenek már műfajilag semmit. Lassan már maga a zene is kiveszik az emberekből, nemhogy a rock. Az az üzenet, világkép, vagy szellem, vagy nevezzük, akárminek, ami a 60-70es évek óta megvolt a rockzenében, hogy aztán a 80as években kicsúcsosodva hulljon a mélybe, mára teljesen értelmetlen és idejét múlt utópiává vált. Ma már nem születnek olyan lemezek, amikre 50-100 év múlva is alapműként fog tekinteni az ember, nincsenek olyan előadók, zenészek, akik isteni magasságokba érnek, akikről mások dalokat irnak, vagy megjelenitik valamilyen mód őket a saját zenéikből, de magából a mainstreamből is teljesen kiveszett a rock, sőt, már igazából a zene maga sincs a mainstreamben. Egy péntek esti insta poszt lett belőle.
Az is utolsónak volt hirdetve de jobb lett volna ha az is lett volna
Akkor még Joey is velük volt és akkora bulit nyomtak közel hetven évesen hogy akkor azt mondtam hogy tényleg méltósággal vonulnak nyugdíjba
Múltkor azon gondolkodtam, hogy ebből a korosztályból pl Alice Cooper teljesen stabil. Sosem beteg nem mond le turnét, sőt még lemezeket is viszonylag sűrűn készít. Nem tudom hogy bírja 75 évesen.
Mondjuk Ő nem énekel ilyen nagyon kemény több oktávos ordításokat, ami hallatszik is a hangján mert neki nem is mentek tönkre a hangszálai.
A tisztességes nyugdíjba vonulás fogalmát úgy néz ki sok régi zenekar nem ismeri. Sok zenész már teljesen egyértelmű hogy nem bírja a megterhelést, mégsem ismerik be, hogy le kellene állni.
Múlt pénteken voltam AWS-en a Barbában. Kb. 2500 ember azért ott volt. Holnap Lazarvs a Budapest parkban. Bár szar időt mondanak, de szerintem ott sem 200-an lesznek. Ezek nem öreg zenekarok.
Pont erről panaszkodtam az egyik barátomnak, aki Piramis!!!! koncerten volt a hétvégén, és egyrészt-másrészt beszámolót tartott róla...
Amúgy nem érdekelnek a magyar dinoszauruszok, de a népnek nem kell más, csak legyen sőr és a "Kétforintos daaaalt nyomjátok!!!"
A köztes generáció (Tankcsapda és hasonló kaliberű, ha egyáltalán akad) is a lecsúszott középréteg zenéje lett, akik csak óbégatni akarják a Legjobb mérget (amúgy az a lemez hibátlan az utolsó hangig) a heti robot után.
A fiatal generáció meg már nem a rockra pörög, elég megnézni, kik töltik meg az Arénát meg a nagyobb helyeket itthon. Autotune-os, nyávogó kis nokedlik.
A magyar helyzetnél még a néma Steven Tylerrel a színpadra járókeretező Aerosmith is jobb opció.