A Big Four fellépések után december 10-én Dave Mustaine hat dalban is színpadra lépett a Metallica utolsó harmincéves jubileumi koncertjén a San Francisco-i Fillmore Theaterben. A Megadeth főnök saját bevallása szerint élvezte is a vendégeskedést, amire ebben a formában gyakorlatilag 1983 óta vár az egész szakma és főleg a rajongótábor.
„Voltak hangulatingadozásaim, akadtak fent-lent pillanatok", vallotta be Mustaine a Powerline-nak adott interjújában. „Izgatott lettem, aztán türelmetlen, de ez csak a művész az emberben... Alapvetően jólesett játszani a dalokat. Azt kívánom, bárcsak kicsit több lehetőségem lett volna felkészülni velük, mert a tökéletességre utazom: jó lett volna, ha a saját hangzásommal állhatok ki, jó lett volna biztosítani, hogy kiemeljék a szólóimat ha én következem, ezekhez a dolgokhoz ugyanis hozzászoktam. De végső soron egy klubban játszottunk, mint egy klubbanda. Jó volt megszabadulni minden szabálytól és csak úgy csípőből nyomatni mindent."
Dave szerint a közösen eljátszott dalok közül nem véletlenül maradt ki a The Four Horsemen, hiszen a Metallica Kill 'em Allján megjelent dal eredeti verziója, a Mechanix annak idején a Megadeth Killing Is My Business... And Business Is Good! albumán is szerepelt. Mustaine azt is elárulta: Lloyd Grant, illetve Ron McGovney felbukkanása kicsit furcsa volt számára. „Tök jó volt kint zenélni csak a Metallicával, aztán jött Lloyd és Ron. De úgy álltam hozzá: rendben, lenyelem a békát, nem olyan elviselhetetlen ez... És végül szinte fel sem tűnt, hogy ott voltak. Annyira élveztem a zenét, hogy szinte észre sem vettem őket."
Mustaine és Ron McGovney annak idején különösen paprikás hangulatban váltak el egymástól, de mindez már történelem. „Nem is láttam szinte, hogy fent van a színpadon, és teljesen oké volt, hogy eljött. Baromi ideges is volt. Ron jó gyerek, én viszont Lars és James játékára figyeltem inkább. Jamesszel annak idején olyanok voltunk, mint a Toxikus Ikrek (Steven Tyler és Joe Perry közismert beceneve a szakmában – a szerk.), iszonyú veszélyes duóként nyomtuk. És egy pillanatra mintha vissza is jöttek volna azok az érzések. Láttam az egyik videót, és nekem úgy tűnt, James is jól mulat. Én pedig tudom, hogy jól mulattam, mosolyogva feküdtem le aludni aznap este."
Hozzászólások
Aki ezeken a zenekarokon nőtt fel, azt biztosan nem hagyja érintetlenül ez az egész. Hiába tudom, mit üvöltöztek egymásra ezek az arcok az elmúlt huszonakárhány évben, nekem is libabőrözik a karom a Big Four jamek vagy a mostani Mustaine vendégszereplés láttán. Nem hiteles, tudom, de akkor sem tehetek róla. :)
Előbújt a sértett kissrác a sarokból? :)
Egyébként változatlanul nem a Shockmagazinnak szánom, mert látom máshol is ez megy, hogy "hú, meg ha, meg aztak.rva ott van Dave", de könyörgöm, ma már a Metallica oldalán jópáran megfordultak, elég csak a G4-et említenem, de nemrég Newsted is felbukkant velük egy koncerten. Azért ez nem egy olyan esemény, mintha Hetfieldék kiadták volna a fekete lemez in da house keverését.
Jó tudom, Ti sem úgy kezeltétek a hírt, de itt van például Venomádi, akinek biztos fátyolos lett tőle a szeme. Csak jelezni akartam, hogy a lelkesen nosztalgiázó, "emlékeztek, ebben a formációban gyártottuk a klasszikus számainkat, amikhez mérhetőt nemhogy ma nem szállítunk, de örülünk ha azokat eljátszuk pontosan" egyszerűen unalmas (aki nem hiszi nézze meg Ulrich mit bénázik mire a saját dobtémáit lejátsza a GH: Metallicára).
Ne érts(etek) félre, bírom a Metallicát, de ettől a mutatjuk milyen jó haverok vagyunk képmutatástól rosszul vagyok...
Azon viszont igen, hogy Mustaine-nak még mindig ekkora dolog a Metallicával játszani. Az meg még érdekesebb, hogy ezt nem is leplezi. A sok sértődött és átlátszó "én már túlléptem a régi sérelmeken és szarok a Metallica fejére" nyilatkozat után ez nagyon meglepett.
"Én pedig tudom, hogy jól mulattam, mosolyogva feküdtem le aludni aznap este." tisztára mint valami kisgyerek
Sőt, akár vissza is kérdezhetek: mi hír akkor, ha az nem az, hogy Mustaine a Metallica színpadán zenél?