Jövő héten megjelenik az év egyik legkomolyabb rocksikerének ígérkező Lindemann-nagylemez, a Skills In Pills, amelyet a Rammstein frontembere, Till Lindemann készített közösen a Hypocrisy és a Pain agyával, a stúdióguru Peter Tägtgrennel. Az énekes most egy interjúban elárulta: hiába az új projekt, ha manapság lenne fiatal, kezdő zenész, nem biztos, hogy ezzel akarna foglalkozni.
„Csak annyit tudok mondani, hogy nem szeretnék manapság zenekart alapítani”, szögezte le Lindemann a RockSverigének. „Egyszerűen lehetetlen megélni a zenélésből, és a lemezcégek sem adnak neked esélyt. Régen azt mondták: itt egy halom pénz, menj és készíts belőle egy jó lemezt! Ma ezzel szemben a zene sebtében producerelt, otthon gyártott, teljes egészében digitális és alacsony költségvetésű. Újoncként egyszerűen nincs esélyed. Minden olcsó és low-budget, és ha engem kérdezel, a DJ-k dolgain kívül semmi jó nem is jön ki mostanában. Létezik egy teljesen új és modern DJ-kultúra, Skrillex és társai, akik totális változást jelentenek a zenében, miközben a zenék minősége és a zenei ízlés is teljesen más, mint régen. Soha nem fogunk már olyan zenekarokat látni, mint a Led Zeppelin vagy a Black Sabbath, ennek vége van.”
A Skills In Pills lemez június 23-án, azaz a jövő héten jelenik meg, dallistája az alábbi:
01. Skills In Pills
02. Ladyboy
03. Fat
04. Fish On
05. Children Of The Sun
06. Home Sweet Home
07. Cowboy
08. Golden Shower
09. Yukon
10. Praise Abort
A Praise Abort klipje alább megtekinthető. Az albumnak kedvező fogadtatás esetén akár folytatása is lehet valamikor a jövőben.
Hozzászólások
Annak idején volt is egy igen komoly köpködés, csak amíg elvesztették a milliónyi thrasher egy részét, 30 milliónyi egyéb rajongó jött.
Emlékszem, egy korabeli Hammerben egy többoldalas rész volt, ahol az olvasói levelekből idéztek, kinek tetszett, és kinek nem
Amikor egy csapat, vagy előadó szerződést köt egy kiadóval, akkor egy kölcsönös üzleti vállalkozás felei lesznek, ami természetesen együtt jár feltételekkel, és kötelezettségek kel. Bármennyire is underground a dolog, valahol valakinek el kell azt adni. Tehát, bizonyos kereskedelmi szempontok minden esetben bejátszanak. Viszont az esetek többségében a pénz mégiscsak a kiadónál lesz, kivéve persze, ha saját erőből van finanszírozva, így viszont a promotálás és a terjesztés korlátolt marad. És onnéttól kezdve, hogy hol a pénz, sajnos előfordul, hogy ott lesz az igazság is, magyarán: a kiadó egy olyan helyzetbe kerül a csapattal szemben, ahol megnyílik a büntetlen visszaélések lehetősége. Nem nagyon szokott olyan történni, hogy a zenekar rúgja ki a kiadót, max elhagyja.
Bárkit a korával szekálni irdatlan ostoba hozzáállás. A jelentős többség a mainstream irányából jut el az undergroundig (ami szerintem kissé mindig is túl volt értékelve). És a mainstream nem (feltétlenül) egyenlő a kommersszel.
Praise Aborthoz pedig annyit fűznék hozzá, hogy a Rammstein is lelkesen alkalmaz(ott) "köcsög elektro effecteket", a "folyamatosan egyre magasabbra menő "kisgyerek" hang" high pass filter, és olyan is volt már nem egyszer a Ramsteinnél.
(Csak a biztonság kedvéért tettem ezt hozzá.)
Nekem a mainstream és kommersz (mindegy hogy hívjuk) dolgokkal a világon semmi gondom.
No, a napokban írok egy hosszabb választ is, de most már sajnos csak alig 4 órám lesz a 12órás műszak előtti alváshoz.
Nyomasztó...
És hogy a Lindemann-hoz is hozzászóljak, nem rossz, de a sokak által említett párhuzam szerintem csak Till hangja, a zene totál más és ha ezek a köcsög elektro effectek (meg például az a folyamatosan egyre magasabbra menő "kisgyerek" hang a Praise Abort refrénje előtt - mint valami Kesha dal xD) nem lennének benne bejönne, még a morbid, kretén, és groteszk dolgok ellenére is. De így nálam egy 7-esnél nem jobb. Inkább várom az új Rammsteint.
Disillusion: elég nagy tökű kiadónál nyomulnak/nyomultak. Persze, hogy importálják. Amúgy igazán megérdemelnék, hogy átüssenek, de sohasem fognak. És milyen az az olyan, ami szar, és ezért lecsúszok mondjuk a mellette lévőről, ami esetleg oké? Ha szar, akkor inkább ugrom is át a következőre, mert a szarra nekem nincs időm.
Természetesen a gonosz, pénzéhes kiadó főképp irónia próbált lenni, de te még sosem olvastál horror sztorikat zenészektől, hogy mit tett velük a kiadó? És akkor még a divathullámokró l, és trendekről szó sem volt, ahogy az úgy nevezett zeneipart, és megélhetést gyilkoló MP3 és társai jelenségről. Mit gondolsz, ez az ördögi kör kiknek a sara? Aligha a szar, vagy nem szar csapatoké, vagy a tied, vagy az enyém.
Bocs a terjengősség miatt! :-)
Ez jó, tetszett!
De akkor válaszolok az előtte lévőkre is (amik szintén jók többségében):
Kezdeném mindjárt az abnormalitással , amit attól tartok, kissé félreértettél. Nem az az abnormális, ha valaki 5, meg akárhány lemezt dönget végig egy nap (bár elképzelésem sincs, hogy van rá ideje, türelme, energiája, stb.) egyszer lehet, hogy ki kéne próbálnom, nálam eddig a 3 a rekord. :-)
Az abnormális az, hogy ennyit, sőt gyakran sokkal többet kell ahhoz végigfuttatni, hogy az ember a kurva sok szemét között megtaláljon valami értékeset. Szerintem ez így nincs rendjén. És a gyors-fogyasztás sem, főleg, hogy egy csomó "termék" csak ezért készül, hogy pillanatok alatt lenyeljék. Mit gondolsz, az ilyesmi valóban a zenerajongóknak lett kitalálva?
Az hogy a Disillusion 2006-os lemeze nem lett átütő siker, nem jelenti hogy a többi sem lesz az. Bár az hogy te magyarországon ismered, felér egy kisebb sikerrel hisz sikerült nemzetközi figyelemhez jutniuk. Gondolom nem csak te hallottad a lemezt más országból...Egyébként nem írtam hogy a siker azonnal jön, hisz gondolj a befutott bandákra, néhányuknál szintén jóval később jött a siker a megalakulás után. (Pl.Twisted Sister vagy Lynyrd Skynyrd) Ki tudja? Talán jövőre vagy az után a Disillusion is kiad egy olyan anyagot amivel felkavarják az állóvizet és befutnak vele. Sosem lehet tudni. :) Ahogy a Sin City-ben mondták:"Bármi megtörténhet. Bármi..."
Tény hogy az új zenekarok 90%-a másolat, hisz a pozőrök korát éljük amikor a majmolás a menő, de attól még nem kell leírni az összes zenekart mert vannak jók. Én például nagyjából hetente szoktam csinálni youtube-os "tehetségkutatás t" ami abból áll hogy elindítok egy zenét, aztán pedig azok közül válogatok akiket oldalt kidob mint hasonló zenék. Persze többnyire 25 pozőr után sikerül ráakadnom egy igazán jóra, de néha az a banda tényleg olyan jó hogy abszolút megéri végig szenvedni a többi "zenekart". Elég sok mai kedvencemre akadtam már rá így. És itt jön az megint amit már írtam: Esélyt kell adni az újanak! Ha esélyt sem adsz neki nem csoda hogy nem jön be. Azzal hogy leírod az összeset csak mert egy olyat hallottál ami szar volt talán pont egyat nem fogsz meghallgatni ami esetleg tetszene is,vagy nagy kedvenced lenne.
A lemezcégek meg lemezcégek, az hogy jók vagy rosszak relatív, de mi amúgy sem tudjuk hogy mi történik a gépezetben így a milyenségét sem nekünk kellene megítélni talán.
Abban meg nincs abnormális hogy valaki 5 albumot hallgasson egész nap, én néha tényleg 0-24-ben nyomom és minden órában másik lemezt. És nem tartom magam abnormálisnak, de persze ez olyan mint amikor meghalsz vagy hülye vagy, te nem érzed, csak a körülötted élők. :D
ha az egyet nem értés valakinél egyet jelent a mínuszok dobálásával, akkor (én legalábbis) nem tudom, hogy hogy működik a hétköznapokban az élő kommunikálása, és azt hiszem, ezzel a nem tudással jól is jártam.
Skrillex: amennyit eddig hallottam belőle egy nagy plágiumdömping, nem is csoda, hogy ennyire tetszik egy olyan csapat énekesének, aki mások ötleteiből kereste hülyére magát. Vajon hány akkori fiatal banda alól rántotta ki a szőnyeget a Rammstein? Soha se fogjuk megtudni.
A szintén német Disillusion 2006-ban egy zseniális lemezt rakott le az asztalra (Gloria), és hol a siker? Mert én olyat akkor se, és most se látok. Nyilván azért, mert csak szerintem zseniális (meg még pár embernek), tehát ennek a résznek a jelentése számomra zérus. Bocsi Svet, remélem most se bántódtál meg, mínuszolás helyett inkább ezt a közlésformát választom.
Sajnos én is azok körét bővítem, akik a mai csapatok jelentős részével semmit se tudnak kezdeni, mert számomra hiányzik belőlük valami.
Művészet kontra gonosz, pénzéhes lemezkiadók: nem hiszem, hogy ez valaha is másképp volt. Ám amióta felgyorsult az információ áramlása, és ezzel együtt a fogyasztás is, így kialakult egy nagyon komoly igény a tömegtermelésre , ami értelemszerűen a minőség rovására ment. Ma már sokkal, de sokkal nehezebb eltussolni valamit, így visszaélések, meg az igazságtalanság ok kikerültek az emberek szeme elé. Csak egy kattintás, és ott van...
Nagyon remélem, hogy én soha sem leszek olyan ember, akinek annyira túlterhelődik az ingerküszöbe, hogy naponta legalább 5 lemezt kelljen meghallgatnia. Nem akarjuk észrevenni, hogy mindez mennyire abnormális?
U.i.: félreértés ne essék, kedvelem a Rammstein bizonyos dolgait, és ez a Lindemann is okésnak ígérkezik, de ami tény, az tény.
A zene elég jó, olyan, mint a Rammstein, nem véletlenül. + egy picit több elektronika.