Shock!

A rockvilág több szereplője is részvétét fejezte ki a hétvégén elhunyt Whitney Houston halála kapcsán. Mint kiderült, Bret Michaels és Sebastian Bach az énekesnő rajongóinak vallották magukat.

„Akkor találkoztam először Whitneyvel, amikor egyszer régen épp mindketten Rómában voltunk turnén", emlékezett vissza Bret Michaels, a Poison énekese. „Nem tudtam aludni, úgyhogy lementem a hotel halljába: ő is ott ült egy kanapén, és egy könyvet olvasott. Leültünk és beszélgettünk egy keveset, nagyon kedves volt... Párszor később is egymásba rohantunk különböző eseményeken. A legemlékezetesebb az volt, amikor Rióban, a Hollywood Rocks fesztiválon léptünk fel. Épp a szobámba tartottam a medencétől, ahol előzőleg üldögéltünk, és a northridge-i földrengésről szóló híreket néztük. Emlékszem, hogy ő is és az Aerosmith tagjai is tőlem értesültek a történtekről... Nagyszerű ember volt hatalmas hanggal, kivételes tehetséggel."

„Keményen megütött a dolog", írja közleményében Sebastian Bach is. „Whitney Houston minden dalát énekeltem, méghozzá állandóan, mert imádtam a hangját. Számtalanszor gyakoroltam a dalaival, és a zenéje is mélyen megérintett. Nehezen hiszem, milyen rövid az élet és mennyire törékeny a zene. Minden, amit ismersz, minden, ami fontos számodra, egyetlen pillanat alatt örökre semmivé válhat. Mindig azt hittem, hogy Whitney készíteni fog még egy lemezt, ami mindenkit elsöpör. Nagyon szomorú, hogy nem így volt megírva odafent. 48 évesen? Áhh... Beteg vagyok már a gondolattól is. Hatalmas veszteség. Legmélyebb részvétem Bobby Brown barátomnak és a gyerekeiknek!"

Egy női rocker, a Runaways egykori hangja, Cherie Currie szintén megemlékezett az énekesnőről. „Mélységesen elkeserített Whitney Houston halála. Egyik dala, a The Greatest Love Of All nagyon inspiráló volt számomra és sok más ember számára is a '80-as években, amikor a démonainkkal harcoltunk. Erőt és perspektívát merítettünk belőle. Szerettem őt, a szomorúságom pedig átcsap dühbe, mert tudom, mi okozta a halálát. Majdnem az én életemet is elvette annak idején, de Isten kegyelméből ma is itt lehetek. Sosem hittem volna, hogy az a nő, aki annyi reményt adott a hangjával és a dalaival, és ezzel győzelemre segített másokat, elveszti majd a küzdelmet."