Gary Holt, az Exodus alapító gitárosa láthatóan nagyon jó formában van fizikailag, és az esze is úgy vág, mint a borotva, ozzysan hibbant tekintetén és vigyorain azonban még akkor is nyomot hagyott az a végigdrogozott másfél évtized, ha legendás egykori gitártesójával, Rick Hunolttal ellentétben ő már évek óta teljesen tiszta.
Garyvel a thrash műfaj egyik alapbandájának második budapesti koncertje előtt ültünk le egy kicsit a banda turnébuszában, a gitáros ugyanis nem volt hajlandó a penetráns izzadságszagú öltözőben beszélgetni.
Egy éve jelent meg a Shovel Headed Kill Machine lemez, nagyjából egy éve van együtt a jelenlegi felállás. Miben különbözik a mostani tagság a klasszikusnak mondható előzőtől?
A jelenlegi felállásból mindenki egy hullámhosszon van. Az egész zenekar eltökélt, hogy a legjobbat nyújtsa és előre haladjon. Az előző albumot nagyon nehéz volt összerakni a belső problémák miatt, gyakorlatilag egy teljes mentális összeomlást jelentett számomra, de végül összeállt a mostani csapat, megcsináltuk a lemezt és most már mindenki előtt egy cél lebeg.
A mostani Exodus Paul Bostaph-fal és Lee Altusszal akár egy szupergroupnak is nevezhető. Mit gondolsz, meddig tudod együtt tartani ezt a társaságot?
Nem félek attól, hogy bárki is elmenne most innen. Mindenki tudja a helyét és mindnyájunkat nagyon izgat az új lemez. Vannak már új nótáink is, amik nagyon-nagyon erősek.
Kapcsolatban vagy egyébként a régi tagokkal?
Rick Hunolttal néha szoktam beszélni, zenélget is itt-ott. Tom Huntinggal is tartom a kapcsolatot, de már régen nem találkoztunk. Ebben mondjuk az is közrejátszik, hogy elköltöztem a Bay Areából, három órára északra lakom San Franciscótól, ő meg még plusz két órára északra tőlem. Neki most tudtommal nincs bandája. Zetro Souza meg csinált most egy Dublin Death Patrol nevű hobbiprojectet Chuck Billyvel, de nem tudom, hogy pontosan mit akarnak kezdeni vele.
Nyáron kétszer is meg akartalak nézni titeket, de a Wan2 fesztiválra meghirdetett nyári magyarországi fellépéseteket technikai okokra hivatkozva lemondtátok. Mi történt?
Nem tudom pontosan, milyen magyar bulink lett volna akkor, de az biztos, hogy az egész idei nyári Európa-turnénk pokoli volt. Az alapvető probléma a korábbi ügynökünkkel volt, akinek elvileg le kellett volna kötnie a koncerteket és megszerveznie az egész körutat, a dolog viszont a legszervezetlenebb, legfejetlenebb káoszba torkollott. Az egész azzal kezdődött, hogy amikor át akartunk jönni Európába, helyből 11 órás várakozással nyitottunk az otthoni repülőtéren, mert a fickó egyszerűen nem foglalta le a jegyeinket. Lee-vel beültünk a helyi bárba és elkezdtünk tequilázni, ahol csatlakozott hozzánk egy csaj is, de őt két óra múlva a detoxikálóba kellett vinni. (nevet) Szóval Lee-vel egy egész napot végigpiáltunk a reptéren, és mire végre sikerült feljutnunk egy másik gépre, őt egyből le akarták szállítani az állapota miatt. 
Ezen egy cseppet begurultam, aztán valahogy összeverekedtem egy orosz utassal is… A lényeg, hogy végül átértünk New Yorkba, ott viszont megint 9 órát kellett várnunk, amit simán megspórolhattunk volna, ha a promoter nem bassza el a szervezést, és az eredetileg tervezett járattal megyünk át. A dolognak azonban még nem volt vége. Az első európai bulinkat egy spanyol fesztiválon nyomtuk le, ami után Zürich következett volna, a fickó azonban képtelen volt összehangolni a dolgokat, és valami miatt Londonon keresztül utaztunk Svájcba. Illetve csak utaztunk volna, ha van elég időnk elkapni a járatunkat, mert ezt meg pont úgy szervezte meg, hogy egyszerűen nem volt időnk becsekkolni, és lekéstük a gépet. Azon vettük észre magunkat, hogy noha a kontinens közepén lenne bulink, egy szigeten kell dekkolnunk további öt órát, amikor is sikerült megcsípnünk egy nizzai járatot, amivel kijutottunk Angliából. Ezután a saját csomagjainkon aludtunk Nizzában, mint a csövesek, mire végre megjött a busz, ami Zürichbe vitt volna minket, de akkor már késő volt… A Bang Your Head fesztiválos fellépésünket más okok miatt kellett lemondanunk, ott egyszerűen nem kaptuk meg azt az elbánást, amit mindenkitől elvárunk.
Ez volt a másik meghiúsult alkalom, amikor meg akartam nézni a zenekart. A fesztivál honlapján azt írták, hogy nem voltatok hajlandóak fellépni a Death Angel előtt…
Itt nem a Death Angelről volt szó, hanem arról, hogy nem kaptuk meg azt a pozíciót a fellépők listáján, ami reális az Exodus esetében, ráadásul aznapra volt egy ajánlatunk egy másik német koncertre, méghozzá pont egy nagyon-nagyon jó barátunktól. Nem volt kérdés, melyiket választjuk. A Bang Your Head szervezői ugyan felvetették, hogy játsszunk a másik napon, de akkor is olyan helyre akartak minket berakni, amit egyszerűen nem voltam hajlandó elfogadni. Nem vagyunk egy siránkozós zenekar, nem rinyálunk soha semmiért, nem is arról volt szó, hogy mindenáron headlinerként akartunk volna fellépni, de egyetlen fesztiválon sem fogok a Pretty Maids előtt játszani. Nem szokásunk egyébként koncerteket lemondani, még akkor sem, ha tudjuk, hogy például a szervező lenyúlta a pénzünket és megpattant.
Miért, ilyen is elő szokott fordulni?
Amerikában néha igen. Akadt rá példa, hogy a turnémenedzserünk lélekszakadva hívott, hogy a helyi szervező eltűnt, elvitte a lóvét és nem is fog visszajönni a helyszínre. A klub viszont már nyitva volt, a közönség összejött, mi meg úgy döntöttünk, hogy játszunk, ha már az emberek eljöttek és várják a koncertet, még ha egy vasat sem látunk az egészből. Ezzel most csak azt akarom mondani, hogy tényleg nem szokásunk semmiségek miatt panaszkodni vagy alapos ok nélkül bulikat lemondani. Milliónyi olyan bandát ismerek, akik képesek az utolsó pillanatban visszakozni csak azért, mert nem tetszik nekik mondjuk a helyszín, koszos a klub, vagy mittudomén, nincs a színpadon dobemelvény… Tőlünk távol állnak az ilyen sztárallűrök, mi szarunk ezekre a hülyeségekre. Mondom, még úgy is többször felléptünk, hogy a gázsinkat ellopták… No mindegy, a lényeg, hogy az idei nyári európai turnénk egy kibaszott nagy káosz volt. (nevet)
Az utóbbi lemezeiteken mindig volt néhány igen ellentmondásos szöveg, gondolok itt például a Scar Spangled Bannerre vagy az Altered Boyra. Nem voltak ezekből problémáitok Amerikában, ahol sokan nagyon komolyan veszik az ilyesmiket?
Voltak gondok, de hát basszák meg. Azt írok le, amit le akarok írni, és azt hiszem, a következő lemezzel csak még több embert fogok felidegesíteni.
Tudsz esetleg példát mondani?
Nem, mert egyelőre szigorúan titkos minden. Ha beszélnék róla, utána mindkettőtöket meg kellene ölnöm. (vigyorog, és a kezében lévő svájci bicskával széttrancsírozza az asztalon előtte heverő almát)
Együtt kezdtétek a pályát az úgynevezett „nagy négyessel”. A Megadeth-tel turnéztatok is együtt pár éve, de mi a helyzet például a Metallicáékkal? Barátok vagytok még?
Évek óta nem láttam egyiküket sem, de mindenképpen a barátaimnak tartom őket. Nagyon jó időket töltöttünk el együtt, rengeteg közös emlékünk van. Ha véletlenül összefutunk, mindig hatalmas sztorizásokba fullad a beszélgetés.
Turnézni viszont nem nagyon akarnak veletek, ugye?
Amikor legutóbb, még valamikor a ’80-as években játszottunk velük, lerobbantottuk őket a színpadról, James meg a buli után azt mondta, hogy soha többet nem léphetünk fel előttük. Nem is léphettünk! (nevet) A Metallicának egyébként ma már baromira nem kellene tartania attól, hogy jobbak leszünk náluk, hiszen minden idők leghatalmasabb rockbandájáról van szó. Lenyomhatnánk előttük akár életünk legjobb koncertjét is, akkor sem érdekelne senkit. A közönség számára akkor is ők lennének az istenek.
A generációtokból a Slayer mellett egyedül ti őriztétek meg azt az agressziót, ami a korai időkben is jellemző volt rátok. Mit gondolsz, lenyugszol valaha?
Nem. Remélem, előtte meghalok. (vigyorog)
Nem terveztek kiadni egy koncert DVD-t?
Jó lenne, de rengeteg munka van egy ilyen DVD-vel. Többszáz órányi filmet kellene végignéznem, és szerintem bele is döglenék közben az unalomba.
Mi a helyzet Lee eredeti bandájával, a Heathennel? Van tőlük egy 2005-ös demóm, ami gyilkos.
A Heathen nagyon sokat jelent Lee-nek, a banda létezik és be is akarják fejezni a következő lemezt, de egyszerűen nincs rá elég ideje az Exodus mellett. Az utolsó demójuk egyébként tényleg eszméletlen jó, nekem is nagyon tetszik. A pontos terveiket viszont nem ismerem, erről inkább őt kellene megkérdezned.
Felsorolok pár dalcímet, kérlek, mondd el, mi jut róluk először eszedbe. And Then There Were None.
Húúú, nem is tudom. Egy sima kölyök voltam, aki riffeket gyártott és ez kerekedett ki belőle. Egyszerűen csak kijött belőlem. Konkrét emlékem nincs arról, hogy született ez a nóta, sőt, semmi speciálisan érdekes élményem nem kötődik hozzá. De ki tudja, ez ma este még akár meg is változhat. (vigyorog)
Cajun Hell.
A Cajun Hell az Exodus egy vidámabb, bolondosabb oldalát mutatta meg. Alapvetően két film hatására született: az egyik a Deliverance volt (ez Magyarországon Gyilkos túra címen ismert), a másik a Southern Comfort. Ez a fülledt atmoszféra át is szövi az egész dalt, a groove-okat, a szólókat, mindent… A Cajun Hell volt a mi kis southern rock nótánk. Szeretem amúgy az ilyen délies zenéket.
Thorn In My Side.
A Thorn In My Side a Force Of Habit egyik legjobb dala volt, nagyon-nagyon sokáig műsoron tartottuk.
Manapság viszont már semmit sem játszotok arról a lemezről, és az Impact Is Imminenttel is ugyanez a helyzet…
Ez a két album évek óta nem is kapható, így nem tudom, lenne-e egyáltalán értelme élőben erőltetni azokat a nótákat. Nálunk is régóta napirenden van, hogy előszedünk valamit az Impactről, de azért nem olyan egyszerű ez, mert így is rengeteg olyan dalunk van, amiket semmiképpen sem akarunk kihagyni a koncertprogramból.
Látsz esélyt arra, hogy valaha is újra kiadják ezt a két albumot?
Az a baj, hogy egyszerűen nincs időm ezzel foglalkozni, a jogok pedig még mindig a Capitol Recordsnál vannak. Nekik kell megcsinálniuk ezt, nem nekünk.
Nem vagy túl jóban velük, igaz?
Hát nem. Elbaszott kis hollywoodi köcsögök. (nevet)
Vissza a dalokhoz: mi a helyzet a War Is My Shepherddel?
Az, hogy egészen biztosan örökké műsoron lesz.
És a Deathamphetamine-nel?
Az egy másik nóta, ami szintén mindig benne lesz a koncertprogramunkban. Az az egyik kedvenc saját dalom, a Shovel Headed Kill Machine legjobbja volt. A szólóban egyszerre loptam Ritchie Blackmore-tól és Zakk Wylde-tól, talán jogdíjat kellene fizetnem utána nekik. (nevet)
A Shovel Headed Kill Machine limitált verzióján van egy rejtett bónusznóta. Erről mit érdemes tudnunk?
A dal címe Purge The World és még a Tempo Of The Damned idején született, oda viszont nem került fel. Az eredeti címe Crime Of The Century volt, a kiadónak azonban valami problémája akadt vele, így aztán új címet meg új szöveget kapott, mert Zetróét nem akartam felhasználni. Így lett belőle jelöletlen bónusz az utolsó albumon…
A Tempo Of The Damned Impalerje egy ősrégi szám. Tekinthető ez egyfajta tiszteletadásnak Paul Baloff emléke előtt?
Tekinthető, de azért azt tudni kell róla, hogy eredetileg pont a régisége miatt nem is akartam feltenni a lemezre, csak bónuszdal lett volna. Itt meg pont a kiadó ragaszkodott hozzá, hogy felkerüljön az albumra.
Szereted Van Gogh festményeit? A .44 Magnum Opus szövege miatt kérdezem…
Ó, igen. Eleve szeretem a festményeket, de Van Gogh az abszolút kedvenc festőm. 2003-ban, amikor Franciaországban játszottunk, Jack és én egy teljes napot töltöttünk el azzal, hogy felkerestünk mindenféle helyeket, ahol Van Gogh megfordult. Jártunk a szanatóriumban is, ahol idős korában élt.
Úgy tudom, van valami ruházati céged…
Van, de arra sincs időm, pedig szeretek vele foglalkozni. Ha akad egy kis szabadidőm, inkább a családommal foglalkozom, az asszonnyal, a gyerekekkel meg az állatokkal. Van néhány kígyóm, gyíkom, macskám és kutyám.
Kik manapság a kedvenc gitárosaid?
Azok, akik mindig is voltak. Az elsőszámú hősöm ma is Ritchie Blackmore. Nagyon szeretem még Michael Schenkert, Uli Jon Roth-ot, Gary Moore-t vagy John Sykest. Doug Aldrich kurva szar a helyén. (vigyorog)
Melyik minden idők három legjobb lemeze?
A Rainbowtól a Rising, a UFO-tól a Strangers In The Night és a Long Live Rock’N’Roll szintén a Rainbowtól.
Mi az élet értelme?
Érezd jól magad, amikor csak tudod.
Amikor két éve telefonon beszéltünk, akkor is ugyanezt mondtad.
(nevet) Okosabbat sajnos azóta sem sikerült kitalálnom. Az életed alapvetően olyan, amilyenné teszed, így aztán minden körülmények között meg kell próbálnod kihozni belőle a legjobbat.
