Nemrég még a Tankcsapdával turnéztatok. Visszhangok, milyen érzés volt, hogyan sikerült?
J.M.: Na, visszhangok?
B.S.: Nagyon jó volt a közönség. Nem tudtuk, hogy mire számítsunk igazából, de fogékonyak voltak mindenre. Mi is rendesen kaptunk tapsot, még Neck Sprain kórus is volt. Buli után pedig jöttek beszélgetni, teljesen jó arcok voltak.
A Tankcsapdával jól kijöttetek?
B.S.: Abszolút. A második koncert után már tervezgettük közösen a tavaszi dátumokat. (nevet)
Tavaly év végén jelent meg második lemezetek. Milyen lett szerintetek?
B.S.: Jobb is lehetett volna… (egyöntetű röhögés)
J.M.: Nehéz saját anyagról beszélni.
B.S.: Mostanában kezdünk rálátni. Így kívülről szerintem mi is meglepődtünk egy-két olyan dolgon mikor kezdett összeállni. Mélyebb lett a lemez, többször kell meghallgatni, hogy jobban lejöjjön az, hogy mit akartunk csinálni. A szövegekbe pedig érdemes beleolvasni.
Mennyi időtök volt a stúdióban?
B.S.: Két hét.
S ugyanott vettétek fel, ahol az elsőt…
B.S.: HSB.
N.L.: Csak ezt Hidasi Barnabással.
S ez mit jelent?
J.M.: Ez csak pozitívumot jelent, mi vagyunk kb. a 10. zenekar aki elmondhatja magáról, hogy a Barnabással dolgozott. Totálisan meg vagyunk elégedve. Már nem csak hangmérnökként volt jelen, hanem szinte produceri munkát végzett, rengeteget segített. Teljesen átlátta, hogy mit akarunk csinálni.
Lement a Csapda turné, mi lesz utána?
B.S.: Önálló tavaszi turné. Kb. 10-15 állomás lesz.
A Csapdán általában milyen nézőszám volt?
J.M.: 900 körül.
Kacsa: Volt olyan állomás, ahol kintmaradtak az emberek és licitáltak a jegyre.
B.S.: A Lukácsék is meglepődtek, s mondták, hogy ilyen még soha nem volt a Tankcsapda turnén.
Szerintetek milyen a feltörekvő generáció?
B.S.: Szeretem figyelni a magyar zenekarokat, de olyan nagyon sok meglepetés nem ért mostanában. Kevés zenekarnál érzek valami pluszt. Nincs arcuk a zenekaroknak.
Milyen példányszámot vártok a True Soul Dead Body esetében?
B.S.: Erről is beszéltünk már a kiadónkkal, s ha figyelembe vesszük a trendeket is, én mondjuk elégedett lennék 1500 lemezzel…
fotó: Valentin Szilvia