Shock!

A Hajdúsági Hallgatói Önkormányzat által rendezett idei EFOTT ismét hatalmas sikernek bizonyult. A színhely ezúttal Hajdúszoboszló volt, amely pár nap erejéig kelet Mao. legmozgalmasabb helyszíne lett. Ezúttal sokkal színesebb repertoár, szervezettebb rendezés, izgalmasabb lehetőségek várták a mintegy 30.000 látogatót.

Nyolc színpad biztosította minden este a jobbnál jobb koncerteket, ahol kevés kivétellel gyakorlatilag az összes műfaj tiszteletét tette. Szerencsére elsősorban azok, akik élőzenei produkcióval rendelkeztek.
Sajnos az időjárás most sem kedvezett, bár a hőségre érkező hűsítő esőnek szerintem senki nem állt ellen. Napközben lehetett hűsölni a strandon, tesztelni a sportrepülőtér légijárgányait, vizifocizni, vagy esetleg végigjárni a város számos éttermét kocsmáját, ami a repülőtéri árak mellett nem is volt rossz ötlet.
A több helyszínen zajló programokból engem önkéntelenül is a koncertszínpadok szippantottak magukhoz, csak hát a fesztivál előtt nem sikerült klónoztatnom magam, így a zenekarok jó 40%-át biztos nem láttam. Azért egy csipetnyi beszámolóra még futotta....

C - színpad

Cadaveres De Tortugas. A fesztivál első koncertjét ők adták. Ez a csapat egy igazi koncertbanda. Délután négykor, aki hangulatot tud teremteni HC/metal nótáival, az csakis elismerést érdemel.

Cool Head Clan. Egyszerű, sablonos zúzásuk, szókimondó szövegviláguk nem fogott meg. Molics Zsolt - bár jó frontember -, újabb imidzsváltása kicsit nevetséges volt számomra.

Sajnos a Snake Heart erőfeszítéseit gyenge siker koronázta. A színpad előtt összeverődött pár száz (?) ember nehezen vette a dallamos hard rock zenét, viszont a műsor végén megfelelő elismeréssel búcsúztatták a zenekart.

Ramones Mánia. a csütörtöki naplementéhez vad rock'n roll zenével társult az elhíresült project. Legjobban Rikki Church éneklésén döbbentem meg, hiszen hangja egy az egyben megfelelt Joey Ramone énekének. A Ramones Mánia fellépése megteremtette az alaphangulatot a Junkies koncertjéhez.

Junkies. Mit is mondhatnék a Junkies-ról? Hangulatos koncerttel, ismét slágergyanús nótákkal ők adták az EFOTT C színpadának legkiemelkedőbb produkcióját.

Action. Nem gondoltam volna, hogy az Action még valaha is tetszeni fog valamilyen formában. Annak ellenére, hogy utolsó lemezüktől nem vagyok elragadtatva, színpadi rutinjukról csak elfogultan beszélhetek. Szasza lendülete átragadt a közönségre is, így a buli végén már egyetlen szavára ugrott a nép.
Rossz helyen, rossz időben. Az Action után már mindenki nagyon várta a FreshFabrik fellépését, ehelyett a szervezők úgy gondolták, ez a Bla Bla nevezetű tingli-tangli formáció kellően kitölti a közte lévő űrt. Nem így lett. Sem a zenekar, sem a közönség nem ezt érdemelte. Pláne úgy, hogy még hátravolt a nap csúcspontja.

FreshFabrik. Valóban nap csúcsa volt a FreshFabrik, akik végérvényesen bebizonyították profizmusukat. Apait-anyait beleadtak, ritkán látni ilyen agresszív műsort, amihez - hála a technikai személyzetnek - a nap legjobb hangosítása, fénytechnikája párosult. Vörös Andráséktól nehezen búcsúzott a felhevült tömeg.

Bismarck. A tavaszi Tankcsapda turnén vendégeskedő Bismarck ezúttal új basszusgitárossal lépett fel. Hartyányi Péter utódja számomra még ismeretlen, viszont a zene nem. A turnén látottakból most is ugyanaz volt leszűrhető: fiatal csapat, kiforratlan zenével, tele lelkesedéssel. Hosszú még az út...

Bomber. A Motörheades rock'n roll feelinget kicsit nehezen vette át a színpad előtti csoportosulás. Szimpatikus volt a csapat, kár, hogy az igazi közönség már a nagyszínpad előtt tobzódott, pedig még nem is volt kezdés.

Pál Utcai Fiúk. Miközben a Sweet Noise felkászálódott a nagyszínpadra, belekukkantottam a Lecsó-féle repertoárba. A nóták kitűnően voltak válogatva, a recept bevált, kár, hogy már több, mint egy évtizede ez megy...

Bugs. A Tankcsapda buli hangulatát a debreceni csapat is megérezte. A pénteki nap utolsó koncertjén nézőben sem volt hiány, bár az igazi népinvázió a vége felé lett szembetűnő. A 4 tagúra bővült formáció eljátszotta valamennyi slágerszerű tételét, melyek ezúttal már sokkal egységesebben, keményebben szólaltak meg.

Phaidon. Kevés zenekar fellépését vártam úgy, mint a hajdúszoboszlói Phaidonét. Az Asztalos Attila (ex-Trident), Bekker János frontemberek által fémjelzett buli legnagyobb hibája az időpont volt. Ez a formáció sokkal többet érdemelne már. Rutinban, színpadi kiállásban és a legfontosabb (!!): nótákban sincs hiány. Az egyik legígéretesebb magyar zenekar.

F.O.T.B. Nyíregyháza F.O.T.B.-je sem bízta fellépését a véletlenre. Pócsi István frontember, maga mellé invitálta a Phaidon két énekesét, és együtt nyomtak el ősrégi Trident feldolgozást. A zenekar saját nótái még nem ilyen meggyőzőek, ez e modern metal alsó lépcsőfoka... nálam.

C/2 színpad

Szeg. Az egyik legfrissebb debreceni brutál banda koncertjét meglepően nagy érdeklődés fogadta a kora délutáni órákban. Persze a zenészek nem ma kezdték a pályát, Bakos Jozsó (bg), Patai Karesz (g) ex-Numb mellett Szilágyi Necropisti (ex-Necropsia, Numb), dobol és Papp Zsolti (ex-Trident) énekel. A kipróbált muzsikusok egy súlyos HC-extrém metal egyveleget gyúrtak össze - nem kis megelégedésemre.

Neochrome. Érthetetlen, hogy egyes koncertszervezők miért nem ügyelnek az apróbb részletekre. Legalább a számottevő érdeklődést eredményező zenekarokat ne a tűző napon, délután tereljék színpadra, mikor tiszavirág- életű középiskolás alakulatok csúcsidőben gyakorolgatnak. Ennek áldozata lett a Neochrome is, szerencsére napsütés nélkül vészeltük át death metal zúzdájukat, melyet jobban élvezhettünk volna egy későbbi időpontban. Érdeklődésben azért nem volt hiány, melyet Mányák Péter (ex-Carbon Cage) és társai mesteri műsorral honoráltak.

Semiramis. A C színpados Snake Heart dallami után a nyíregyházi Semiramis is megküzdött a hallgatóság kegyeiért. Pedig zenéjük kellemes volt a fülnek - pláne úgy, hogy Jimi Hendrix Hey Joe magyarított átirata mellett Bon Jovi korai időszakából is idéztek.

Independent State Of Mind. Mély bánatomra az I.N.S.O.M. erőtlen, gyenge hangzást kapott. Pedig de nagyot tudtak volna szakítani! Stílusuk a Korn-Deftones-Limp Bizkit világa felé halad, merész ritmusváltásokkal, iparizálódó témákkal. Szeretnék már végre egy normálisan kihangosított, maximális technikai felkészültséget látni valamelyik I.N.S.O.M. bulin.

Nagyszínpad

Remélem senki nem várj el tőlem, hogy beszámoljak a Pa-Dö-Dö-ről, a Back II Blackről, a Ladánybene 27-ről, de még Ganxsta Zolee-ék élőzenéjéről sem. Azért tudnék mit mesélni...
Helyettük itt az illusztris helyszín leghúzósabb blokkja.

Korai Öröm. Azt a hangulatot írásban egyszerűen képtelenség visszaadni. Ahhoz ott kellett volna lenni. Az ütősök, a kivetítők képei, a zenészek megjelenése mind-mind manipulálta a közönséget. Aki először látta a bandát - mint pl. én -, annak szerintem meghatározó élmény maradt ez a koncert. A ritmusok, a nagyon profin elkészített videomix, csak hab volt Vécsei frontemberi teljesítménye mellett, aki végtelenül profin vezette le ezt a másfél órás megashowt.

Ektomorf. Az Ektomorf hiteles, erőtől duzzadó zenekar, de nem hiszem, hogy a nagyszínpadon volt a helyük. Vagy csak korán kezdtek, lévén a közönség is későn eszmélt a hallottakra.

Sweet Noise. Késve érkeztem a lengyel zenekar koncertjére, ami Peter Mohamed zilált ábrázatát tekintve már javában tarthatott. Súlyos zenéjük még súlyosabb mondanivalóján látszott, hogy komolyan is gondolják. Peter izzó tekintete, zömök termetének vonaglásai tekintélyt parancsolt a zenésztársakkal szemben. Bár lelkes közönségnek játszottak, a Tankcsapdára váró, már több ezres tömeg nehezen lelkesedett a Ghetto dalainak agypusztítására.

Tankcsapda. A Sweet Noise utáni szünetben látni az egyre csak növekvő, hömpölygő csoportokat, maga volt a mámor. Irgalmatlan hangulat vette kezdetét a 10 éves zenekar első akkordjainál, melyet a zuhogó eső sem tudott lehűteni. A trió születésnaphoz illően apai-anyait beleadott, kevés szünettel, terjedelmes repertoárral elégítették ki a rajongók valamennyi igényét. Meglepően nagy hangsúlyt kaptak az első 3 lemez dalai, amire ráadásnak egy Labi-Buzsik-Lukács blokk tette fel a koronát. Az esemény végső fázisát tűzijátékkal, kisebb örömünneppel juttatták el a csúcsra.
Sajnos a buli hangulatát Cseresznye magánszáma mellett beárnyékolta az elégtelen hangzás, melyre egy ilyen nagy eseménynél jobban figyelhettek volna az illetékesek.
Nos, a '99-es EFOTT ideje alatt többé-kevésbé ennyi zenekar futotta tollamból, remélem ennek ellenére sikerült némi ízelítőt kapni ebből a jól sikerült rendezvényből, s esetleg, ha idén nem is voltál, jövőre azért találkozunk.
Köszönet a rendezvényen nyújtott segítségért Váradi Ferencnek és Kémeri Péternek!