Shock!

Március 21-én Debrecenbe érkezett a vége felé közeledő Stagediving tour. A turnét már megelőzte a híre, Gödöllőn a Trafóban és Győrben a To-Rockban állítólag hatalmasat zúztak a srácok, itt 300-500-an voltak rájuk kíváncsiak. Az előzenekarokat sajna nem sikerült elcsípnem, de hát a belépő rockerek és thrasherek elsődleges célpontja mindig a ruhatár és a bárpult…

Majd a Szeg első hangjaira azért a színpad felé vettük az irányt. A debreceni banda nagyon együtt volt, remekül, vastagon szóltak, iszonyatos energia és dinamika hömpölygött ránk a színpadról. A 2 énekes, Papp Zsolt és Katona Péter magabiztosan és felszabadultan mozgott a színpadon, folyamatosan hergelték azt a 30-50 embert, aki vette a lapot, és bemozdult rájuk. Számomra a legszimpatikusabb Bakos Jozsó basszeros volt, aki a refrének végét hörögte izomból az énekes srácokkal, emellett folyamatosan grimaszokat vágott, na meg persze vakarta a nadrágját rendesen. Természetesen a Nail In Your Head dalaival ütöttek szöget a fejünkbe, volt persze a Beastie Boys feldolgozás is, a Fight for your Right, ami tényleg jól áll a srácoknak. Először láttam őket, de tényleg le a kalappal; igényes, erőteljes, összeszokott színpadi produkciót láthattunk tőlük.

Kisebb átszerelés után robbant be a Replika. Velük volt a hazai pálya előnye, rendesen megtelt a terem, a közönség végig énekelte velük a remek nótákat. “Gnóthi szeauton”, azaz “Ismerd meg Önmagad” – ez volt a delfi jóshely felirata két és fél ezer évvel ezelőtt. Nos, Csató Peti, a Stagediving Tour prófétája is hasonló gondolatokat osztott meg a közönséggel a számok felkonferálása során. Számomra nagyon szimpatikus, ha egy zenekar pozitív üzenetet akar eljuttatni hallgatóságához, amolyan tanító – elgondolkodtató célzattal, és valójában a Replika is ezt teszi a maga sajátos módján, általában egyszerű, bár olykor nehezebben befogadható formában. Akusztikus koncertjeik pedig kifejezetten ezt a célt szolgálják, még direktebben.

Messze ők szóltak a legjobban a 6 zenekar közül, tisztán ki lehetett venni Szabó Gergő remek dobjátékának minden mozzanatát, végig érthető volt az ének, és Falat ritka basszusfutamai is szépen kijöttek. Ami a dalokat illeti, elsősorban az új lemezről csemegéztek a srácok. Remekül sikerült a Lélek útja és az Igazi kép, volt Másik világ kapujában, Film, Hogy szerethesselek, Nem vagy biztonságban… szóval remek nóták, na. A közönség szokás szerint hiányolta és nem kapta meg a Fel a csúcsra nótát, és a Szabadíts meg eleje most is furcsán szólt. Volt már jobb is, rosszabb is, de most is hozták a formájukat a srácok.

Hosszas átszerelést követően következett az Ektomorf zúzdája. Jócskán éjfél után kezdtek játszani, és sajnos ez a vége felé meg is látszott a fáradt közönségen. Nagy szívfájdalmamra az ének eléggé a háttérben szólt, és a basszus túlságosan is előre volt nyomva, a mélyre hangolt gitár meg kissé furcsa volt a régebbi számokban, na de azért rendesen a földbe döngöltek minket Zotyáék. Amit még sajnáltam, hogy amolyan Sepulturásan, jócskán gyorsabban játszották a középtempós nótákat is, de a precizitásra és a nóták kiválogatására egy szavam sem lehetett. Kezdtek a Felüvöltök az Égbe brutálisabb dalaival, volt Sunto de Mulo, Romungro, Testvérdal, és még a Hangokról is egy vagy két nóta, a legvégén meg egy improvizált mix, ami csak a debrecenieknek szólt, jelezve, hogy a srácok nagyszerűen érzik magukat.

Joci dobjátéka egyébként meglepően sokat fejlődött, keményen és precízen ütötte ki a fifikás dolgokat is. Én még mindig az Ektomorfot tartom ebben a stílusban Magyarország legjobb koncertzenekarának, de az erényeik, azaz a fantasztikus színpadi mozgás, Zotya unikális, csontig hatoló hangja, az egyszerű, nagyon eltalált és őszinte szövegek, na meg a korlátok nélküli agresszivitás és brutalitás számomra kis klubos élményekhez kötődik, talán ott nyilvánul meg igazán (na persze, ha jó a technika).

Szóval, a turné zenekarai jöttek, zúztak és győztek, 1000 forintért pedig aligha fogunk mostanában ilyen zenekarokat hasonlóan remek összeállításban hallani. A turné szervezése kifelé teljesen rendben volt, habár érzésem szerint többen is eljöhettek volna a környékről. A turné elnevezéséről meg annyit, hogy igen, volt stagediving rendesen, a közönség távolabbi része pedig azért szurkolt, hogy a rohanó biztonságiak ne érjenek oda időben az ugró srácokhoz, mert rendszerint egy nagy lökéssel rátettek a lendületre egy lapáttal, így volt, aki kicsit hátrébb landolt a kelleténél… persze komoly gond ebből sem adódott. Összefoglalva: sok ilyen zenekart és koncertsorozatot kis hazánknak.