Shock!

Alig 11 évvel ezelőtt járt itt utoljára Max Cavalera, az akkor még szebb napokat élt Sepultura frontembereként, de mégis sok arc - köztük én is - ezen név bűvöletében ment el erre a péntek esti brazil-törzsi-metal próféciára. Se plakát, se túl nagy hírverése nem volt a koncertnek, de a PeCsa kapuit átlépve már lehetett látni, hogy erre nem is volt szükség. A hazai rockszakma apraja-nagyja felvonult, zenészek, újságírók, és a közönség összetétele is vegyes volt, szinte rocktársadalmi eseménynek számított megnézni a Soulfly néven nyomuló nagy Max Cavalerát.

Az előzenekarok jól teljesíthettek, mert az átlagosnál nem volt nagyobb sor a büfékben, azonban a rengeteg ismerősön átverekedve magam, csak a Cadaveres De Tortugas-ra értem be a terembe, ahol a törzsi kíséretekkel megtűzdelt daloknál már rendesen belendült az egyre csak gyülekező közönség. Repkedtem az égbe az ördög szarvak, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a keverőpult mögött is már szépen sűrűsödik, pedig Max még csak az öltözőben igazgatta tincseit, Gloriával a feje körül.

A honi koncert dömping és négyezer-ötszázas jegyár mellett, 21:43 perckor több mint 3400 kéz emelkedett a levegőbe és mindenféle hatásvadász kezdés nélkül, a félhomályban megjelent az egyik legnagyobb metal fazon a színpadon, az ő legújabb próféciájával. Mindezt olyan hangzás kíséretében, hogy még a leglustább rocker közönséget is izomrángatásra kényszerítette.

A Soulfly zenészek jól teljesítettek, a félmeztelen-hátizsákos Marc Rizzo gitáros, a punk basszer, és az "azért-nem-egészen-Igor" Joe Nunez dobos is, de igazán a figyelem most nem rájuk irányult. Max mozdulatai, megjelenése, fájdalmas, torokfojtogatásos hangja, az amúgy puritán színpad és rutin szagú show ellenére, még mindig erőteljesen hitelesnek tűnt. A Prophecy számmal Max gyakorlatilag megírta a második Roots Bloody Roots-ot, és élőben nagyot ütnek az ilyen tempójú dalok. Ezen számok hallatán az egész küzdőtér olyan szinten mozgott egyszerre, hogy az látvány szempontjából sem volt utolsó, nem beszélve arról, hogy ilyenkor majdhogynem túlkiabáltuk Maxot. Szerencsére nem volt hiány Sepultura szeánszból sem. Így a már említett Roots Bloody Roots, Refuse/Resist, Arise/Dead Embryonic Cells dáridózásokkal erőteljes nosztalgia-érzést is kaptunk.

A várva várt negyedik lemez ugyan sehol, hiszen még csak március 12-őt írunk, de erről is elhangzott azért jó pár dal: I Believe, Defeat U, egy Helmet feldolgozás (In The Meantime) és a Moses című baromkodás. Lazításképp egyébként nagyon jó volt ez a közel 7 perces jamaicai reggae-s metal blokk, de azért a szűkre szabott játékidőt jobb elosztásban is el tudtam volna képzelni. Azért belefértek a nagyobb Soulfly tételek is mint pl. a Downstroy, Back to the Primitive, Bleed, Eye For An Eye, Bring It (a teljesség igénye nélkül).

Max feltalálta a 70 perces koncertezést, és ennek remekül helyt is állt. Egy dobszoló végét követően vártuk a folytatást, vagy ráadást, de nem! 23 óra előtt 5 perccel kész és vége! Amilyen sokkhatást váltott ki a kezdés, úgy a vége is. Mindenesetre az esti emészteni valót rendesen megkaptuk, és aki csalódott ezen az estén, az vagy hazudik, vagy túlzottan sznob elképzelései vannak egy metal koncerttel kapcsolatban.