Shock!

Zuhogó esőben indultunk vasárnap délután Nyitrára, de első nekifutásra csak Budaörsig jutottunk, itt ugyanis eszembe jutott, hogy az útlevelemre is szükségem lesz, ha este látni akarom a Thresholdot. Azonban még e kis kerülő ellenére is viszonylag korán, valamivel öt után Nyitrán voltunk, a Stará Pekáren klubban. Itt kiderült, hogy a koncert szervezője majd csak hat körül várható, de felajánlották, hogy várjuk meg a helyszínen. Mivel a színpadon sikeresen beazonosítottuk a soundcheckhez készülődő Johanne Jamest, a Threshold dobosát, természetesen úgy döntöttünk, hogy a városnézés még várhat egy picit.

Leültünk egy asztalhoz és végre körülnéztünk. A Stará Pekáren egy aprócska, nagyon hangulatos pinceklub. Hamarosan egész otthonosan éreztük magunkat, mintha csak valamelyik kedvenc pesti kocsmánkban üldögéltünk volna, ahol mellesleg a Threshold tagjai készülődtek esti fellépésükre. Az énekes, Mac kivételével pár perc múlva már mind a színpadon álltak (Karl Groom, Jon Jeary, Richard West és Nick Midson) és ízelítőt adtak abból, mi is vár ránk pár óra múlva, ha addig nem fagyunk meg a pincehelyiséghez méltóan hideg teremben. A beállás végére a várva várt koncertmenedzser is megérkezett, barátságosan üdvözölt minket és invitált, hogy maradjunk, várjuk meg ott a koncert kezdetét, de mi inkább elmentünk vacsorázni egyet. A finom pizzáinkról való beszámoló viszont sajnos nem képezi ezen írás tárgyát, úgyhogy vissza a koncerthez…

Másfél órával ezelőtt még csak páran lézengtek a klubban, mire visszaértünk, már teltház fogadott, 200-250 ember kavargott egyelőre céltalanul a helyiségben. Az első előzenekar még műszaki problémákkal küszködött, végül feladták a megoldás keresését, s belevágtak előadásukba. Négy számot adtak elő, stílusukat leginkább talán a Stratovariuséhoz tudnám hasonlítani. Zárásként egy Savatage feldolgozással lepték meg a hálás közönséget, talán a biztatásnak köszönhetően ekkorra végre a billentyű is megszólalt. A nevükre sajnos nem sikerült rábukkannom, ahogy egyelőre nekik sem saját stílusukra (Dead Poets Society - a szerk.). Talán egyszer mindketten sikerrel járunk.

Ezután következett a Miscellane, egy feltörekvő szlovák zenekar, akik tavaly írtak alá szerződést a holland Bee&Bee Recordsnál. Az énekes-gitáros Peter Orel, basszusgitáros Peter Bales, billentyűs Roman Hubinsky és a dobos Marek Hrabec közel egy órás műsorukkal meggyőztek minket arról, hogy érdemes odafigyelni a szlovák progresszív rockzenei életre. Számomra külön élményt jelentett, hogy annak ellenére, hogy a számok többségében az erőteljes gitárhangzás dominált, melyet csak néha váltott le a billentyű dallamvezetése, az énekes végig tökéletesen ura volt mindkét “hangszerének”. Csak egyszer kért a közönségtől egy kis pihenőt, hogy felkészülhessen debütáló albumuk nyolc perces instrumentális darabjának előadására. A progresszív rockzene klasszikusaira támaszkodó, de egyéni hangvételű zenekart ismerhettünk meg, méltó bevezetés volt az est fénypontjához.

Este fél tízkor színpadra lépett a Threshold. A koncert az új album, a Critical Mass nyitó számával kezdődött, a hihetetlen hangulatban a közönség átvette Mactől a refrén éneklését. A két órás koncert során a zenekar különböző korszakaiból, elsősorban a két legutóbbi albumról válogatták a számokat.

A hangulat kitűnő volt, Mac elemében volt, nem csak élvezte, de ki is provokálta a közönség rajongását. Eleinte a hangzással voltak problémák, de a negyedik számra minden rendbejött. A zenekar többi tagja kevésbé volt barátkozó kedvében, de végig kitűnően játszottak. Egy igazán nagy gond volt: gyakorlatilag lehetetlen volt a színpadra nézni. Ha valaki el akarja képzelni, milyen világítástechnikával kápráztattak el minket, annak javaslom, hogy tegyen be egy Threshold CD-t a lejátszójába, vegye fel a hangerőt, sötétítse el a szobát és kérjen meg valakit, hogy váltakozó ritmusra időnként világítson egy erős zseblámpával a szemébe.

Az est egyik csúcspontján Mac a közönségbe vetette magát, akik kézről-kézre továbbadták őt, míg végül újra, épségben visszaért a színpadra. Ezt a mutatványt a dobos is megirigyelte tőle a végén, a meghajlásnál ő is beugrott a közönségbe, majd Mac is követte őt.

Remek koncertben volt részünk. Remélem, egyszer hazánkba is ellátogat a zenekar, és megmutathatjuk, hogy a magyar közönség is legalább ilyen forró hangulatot tud teremteni.