Shock!

Utoljára áprilisban jártam a Mega Pubban, akkor borzasztóan zavart a hegynyi magas színpad. Azóta ezt korrigálták, emberi méretűre csökkent a magassága, így legalább lehet már látni a zenészeket is, viszont ha már háromnál többen játszanak fent, akkor nyomorognak, mert a szélessége is csökkent a deszkáknak, egyenes arányban a magassággal.

A Memoria Mortis volt az első fellépő, kb. tíz perce kezdtek, mikor letelepedtünk bent. Nagyon fiatal (17 éves átlagéletkor) srácok (plusz egy vendégénekes lány olykor, legalábbis nem tűnt állandó tagnak) alkotják a csapatot, ami látszik is a produkción. A középen álló gitáros/énekesnek tíz centi vastag rasztái már vannak, ám a színpadi kiállást ez még nem biztosította számára kicsit sem. Nagyon-nagyon elveszettek voltak mindahányan, kb. annyi élet volt a produkcióban, mint egy kupac őszi falevélben az aszfalton. Persze a rutintalanság betudható az életkoruknak, sok-sok koncert után majd csak felszántják a deszkákat, de legalább egy picit meg kellene próbálni már most, hogy milyen is ÉLNI a színpadon. Úgy, ahogy az utánuk következő két zenekar tette (én legalábbis csak őket láttam aznap este).

Zeneileg viszont elég nagy fába vágták a fejszéjüket, amolyan borultabb, opethes, anathemás dolgot próbálnak játszani, ami valljuk be, nem könnyű. Legalábbis az igazi hangulat elcsípése. Az igyekezet nagyon érződik a dalokon, a kidolgozottság már kevésbé, noha olykor három vokalista is zengett/hörgött egyszerre a színpadon. A dallamos részek sokszor hamisak voltak, főleg mikor a leányzó dalolt. Jaj. Számomra inkább valamiféle nagy riffhömpöly jött át a zenéből, hiányoltam a Dalokat, a megjegyezhető részeket a dalokból. Úgy 3-4 év kitartó munka kell még ennek a zenekarnak, hogy igazán elégedetten tudjam hallgatni őket. Az az irány amúgy nem rossz, amit kitűztek maguk elé, kíváncsian várom hova/mivé fejlődnek. Néhány szimpatikus fiatal gimnazista-hangulatú koncertje volt ez, nem más.

No, utánuk jött a szívem egyik csücskét hosszú évek óta kitartóan bitorló formáció, a Gire. Tökéletesen tisztában voltam/vagyok a hiányosságaikkal, ennek ellenére mégis újra és újra magával ragad a zenéjük. Egyszerűen lüktet bennük valami plusz, valami varázs, ami sehol máshol nincs, se itthon, se széles e világban. De így a mesék kezdődnek. Ez pedig nem mese.

Igaz csak egyszer láttam őket eddig élőben (nem is jártak túl sokszor Pesten, ha meg igen, akkor sikerült elkerülnünk egymást sajnos), és az sem tegnap volt, hanem még a múlt évezredben, egészen pontosan négy és fél éve, de emlékeimben úgy él az a koncert, mintha tegnap lett volna. Azóta megfogyatkoztak, idén pl. kilépett (8 év után!) a csapatból Rozsnyai Tamás gitáros/vokalista, így csupán hárman maradtak. A színpadi lendület nem tört meg azért, főleg a bőgős Hermann Balázs élt nagyon; ugrált, grimaszolt, együtt lélegzett a zenével. De jó is volt ezt nézni... Olyannyira belendült, hogy a végén leszakadt a gitártartó hevedere is, jó pár percig tartott, míg újra a nyakába tudta akasztani a gitárját. Kivártuk.

Kátai Tamás a másik fő attrakció a Gire-ban, aki a billentyűk mögött headbangelte végig az egész koncertet, néha olyan volt, mint egy megvadult pulikutya, mikor csak egy folyamatosan fel-le libbenő hajat lehetett látni belőle. Kónya Zoltán (a gitáros) sokszor inkább a színpad szélére vonult riffelni, mikor épp nem üvöltözte szét a torkát a mikrofon előtt.

Nem volt hosszú koncert, de elhangzottak ilyenek, hogy: Aranyhajnal, Éjmély, egy régi nagy kedvencem, a Törjön testünk!, Bábel a legújabb demóról, Nyártáj, Eocén expressz, ami szintén új dal, de mekkora hangulatbomba... Jómagam a harmadik daltól (nem véletlen, hehe) kezdtem igazán jól érezni magam, akkor kapott el a varázs, annak ellenére, hogy a hangzás csapnivaló volt, Tamás játékából pl. alig lehetett valamit hallani, pedig ugye nem keveset tesz hozzá a zenéhez sajátos témáival.

Ráadásként - vagy ahogy Zolcsi mondta “a véGIRE”, bár ez a beszólás nem tudom mennyire volt szándékos, de tetszett - egy Sepultura számot játszottak, a Propagandát. Ez volt a meglepetés, amiről tudtam, hogy lesz, vagyis csak azt, hogy valami meglepetést kapunk. És tényleg meglepődtem. Jó súly lett a nóta, olyan Gire-os, a gitárszóló helyére egy megvadult billentyűszólót illesztettek, mert az úgy jó. Tetszett. Itt a vége, fuss el véle, na, tényleg mese lett ez úgy látszik, szóval a végén közölték, hogy hosszú időre ez volt az utolsó koncertjük, jaj. Nagyon halkan reménykedem, hogy nem a tényleges utolsó volt ez, nem kellene itt abbahagyni, annak ellenére, hogy rétegzene, és hogy rohadt kevesen voltak most is sajnos a koncerten. Legyen Gire még sokáig, mert az jó. Nahát!!! (Egyébként másnap délután wendigo Gire koncertet álmodott magának: az E-klubban volt és még viszonylag sok néző is ellátogatott oda. Mondtam már, hogy jóstehetség?  )

Az After All sem menekült aznap este a rossz hangzás elől, komolyan, ha nem ismertem volna töviről-hegyire a dalaikat, néha nem tudtam volna mit is hallok. Főleg az ének keveredett olykor hátra, pedig hát...

A nemrég megjelent 4 számos maxit megismerhettük élőben is. Így élőben is egy csoda a refrénje a Before The Stormnak, folyamatosan ezt dudorászom azóta is magamban. Istenek ezek az új dalok nagyon, és talán most, hogy befogadhatóbb szerkezetűek, mint a régiek, nagyobb közönségük is lesz majd egyszer. Ideje lenne. A Freezin’ refrénje még csodább, olyan szívbemarkoló-fájdalmas-mégis erőt adó típus. Bizsergető, na.

Valamikor a műsor közepén egy olyan dalra lettem figyelmes, amit nem ismertem, jéé, mondom, egy új After All szám, amit nem raktak fel a maxira? Egy kicsit fázni kezdtem, mert a dal színvonala alacsonyabb volt, mint eddig, nem értettem a dolgot. Aztán megértettem, mikor pár másodperc múlva a színpad elé penderült néhány gótikamónika táncolni; ja, ez valami feldolgozás. A mellettem álló Kátai Tamás végül kiderítette az egyik táncoló leányzótól, hogy ez egy P.O.D. dal volt. Hmm... Izé. Szóval nem hiszem, hogy az After All arra szorulna, hogy a sajátjuknál gyengébb zenét legyen kénytelen játszani. Nálam a P.O.D. olyan hét pontos háttérzene. Volt még dust_in... ...hoffman és synthetic is, aztán valahogy vége lett ennek a koncertnek is.

No. Oláh Szabolcs most nem effektezte szét a hangját, viszont ugrált, mint mindig. Ő is egy igazi frontember, lehet róla példát venni, hogy is kell színpadon előadni. Mondjuk így. Ugye.

Ez sem volt túl hosszú mulatság, de legalább családias hangulat lengte be a termet. És hiába zenélt itt egy világszínvonalú zenekar, ha a magyar népek lusták megnézni őket, talán majd egyszer csoda történik és elkezdenek koncertre járni a fiatal, rockzenét szerető emberek. Talán. Remélem addig az After All (meg a Gire is) életben marad, mert mostanában viharos gyorsasággal bomlanak szét a jó hazai zenekarok.

Ez ilyen keserédes este volt számomra, két olyan zenekart láthattam, akiket nagyon kedvelek, és a mostoha körülmények ellenére tetszett a produkciójuk, egyszerűen azért, mert volt bennük érzés.

Sajnos a derekam azonban felmondta a szolgálatot, így a maradék két fellépő zenekart már nem bírtam megvárni, muszáj volt vízszintbe kerülnöm olyan gyorsan, ahogy csak lehet. De jön még a Varso az én utcámba előbb-utóbb és az Angertea is, mert jókat hallottam róluk, bár őket még nem ismerem, kicsit sem.

Valentin Szilvia

Mikor péntek este megérkeztem a Mega Pubba, a Memoria Mortis már fenn volt a deszkákon, ezért sajnos nem sokat tudok elmondani a koncertjükről, de amit fél szemmel és füllel észleltem belőlük, az tetszett. Változatosan, jól nyomták a fiúk, csak a színpadi munkán kellene még egy kicsit javítani, de szerintem azzal sem lesz probléma. Fiatal, tehetséges bandával van dolgunk, ígérem, legközelebb nem mulasztom el megtekinteni őket.

Az első fellépő, akiket már az elejétől végignéztem, a Gire tagsága volt. A hármas iszonyat jól szólt, dörögtek a nóták egymás után, a közönséget is hamar maguk mellé állították a súlyos, de ugyanakkor ízléses billentyűtémákkal telepakolt dalokkal. Egyetlen szépséghibája volt csak a dolognak, hogy dobgépről mentek a témák… De legalább pontos volt és jól szólt! Most találkoztam először a srácokkal, de ezután rendszeresen fogom látogatni a fellépéseiket, mert ilyen változatosan itthon kevesen nyomatják ezt a durva zenét. Zárásként még a Propagandát is elnyomták a Sepu-tól! Remek kis buli volt!

Az After All nagyon régi kedvencem, tulajdonképpen a To Many, Peace Is… megjelenése óta nyomon követem a csapat körüli eseményeket. A fiúk azon bandák közé tartoznak, ahol már évek óta stabil a felállás, nagyszerűek a dalok, igényes a megjelenés, de valahogy mégsem sikerül a nagy áttörés. Ennek oka talán az lehet, hogy zenéjük hihetetlenül borult, mondhatni beteg, de szerintem ha valaki veszi a fáradságot, és kicsit mélyebben beleássa magát a nótákba, az könnyen találhat bennük kapaszkodót, elsősorban Szabi zseniális hangja segítségével.

Bulijuk előtt sikerült egy kicsit dumálgatnom a gitáros Kris-szel, s tőle megtudtam, hogy főleg az új maxijukra koncentrálnak majd ezen az estén. Mivel sajnos még nem volt szerencsém hallani ezeket a dalokat, nagy kíváncsisággal tekintettem a buli elébe.

Egy rövid intro után az új maxi egyik dalával a Skannal kezdtek. Ez a szám a megszokottnál kicsit közérthetőbb, mondhatni egyszerűbb darab, nincs telepakolva mindenféle effekttel, variálással, hanem a Kris által említett új szemlélet megtestesítője, miszerint mostantól nem szándékoznak minden nótát agyonbonyolítani, törekednek az egyszerűbb megérthetőségre. Mindazonáltal én pont a már fentebb említett betegséget hiányoltam belőle…

Jobban bejött a második és a harmadik darab, a szintén új Erazer és Freezin’! Ezek már igazi, jó kis borult “futurock” témák, tele After All-os jellegzetességgel. Ezeken látszott leginkább, mennyire együtt van a csapat. A Rafi-Nagy Viktor duó precízen, ízesen hozza az alapokat, erre épül rá Kris és Czapár Jani billentyűjátéka, akik a már emlegetett sajátos hangulatot teszik hozzá a muzsikához. Valamint nem szabad elfeledkezni Szabiról sem, aki talán a legjobb énekes a honi prog., vagy annak nevezett palettán. Egyedi, ezer közül is felismerhető a hangja, s ráadásul egymaga eladja a koncerteket eklektikus előadásával.

A két új szám után jött egy P.O.D. nóta, majd az első lemezről a kedvencem, a synthetic. Teljes egészében elnyomták a nótát és a szokásos hidegrázás nem is maradt el. Hihetetlen mennyire rideg, kegyetlen ez a dal. Utolsó előttinek játszották a szintén új Before the Storm-ot, ami szintén remek kis nóta, már alig várom, hogy lemezen is meghallgathassam, majd jött az A.C.I.D. lemez “slágere”, klipnótája a dust_in... ...hoffman. Szintén hidegrázás, főként a refrén, ami szerintem kész csoda. A maroknyi, de lelkes közönség nem is elégedett meg ezzel, kezdődött a visszázás, de már nem volt idő a folytatásra!

Az After All után jöttek a szintén miskolci Varsoék. Én nem tudom, mi van arrafelé, de tényleg csak az ottani bandák képesek ilyesmi, tényleg előremutató muzsikát produkálni! (Jut eszembe, mi van az Eclipse-szel?!) Az ő zenéjük is totál kategorizálhatatlan, csak talán egy kicsit durvábban adják elő kollégáiknál.
Felváltva nyomatták az új EP, az Eastern Fashion dalait a Finding Deaf Ears lemez nótáival, melyeket csak egy, már szinte kötelező Crowbar feldolgozás, a Broken Glass szakított meg.

Mindenkinek érdemes odafigyelni rájuk, mert nagyon jók a dalaik, az énekes Pál Viktor pedig egy óriási figura… Fanyar, ironikus humorral átitatott átkötő-szövegeivel már önmagában is jó hangulatot teremtett, annak ellenére, hogy kb. húszan néztük a bulit. Az Entice Me című számot például volt barátnőjének ajánlotta, ami a szövegeket tekintve, háát… ööö… nem épp a tiszta szerelemről szól.
Jól nyomatták a srácok, jól is szóltak, nem volt hiba, úgyhogy muszáj volt begyűjtenem az új anyagukat.
Sajnos a záró Angertea műsorát már nem volt erőm megnézni. Bocs fiúk, legközelebb bepótolom!

Zárásként csak egy dolog; szégyen, hogy ilyen színvonalas zenekarokat felvonultató estén körülbelül 60 ember jelent meg! Én nem tudom, hol vannak a rockerek, de a másnapi, szintén After All-os Faith No More esten is csak lézengtek az emberek, pedig ott még a Steal This System is fellépett, akik állatul nyomják a SOAD-ot!
Emberek! Tessék After All, Varso bulikra járni!!!

Kiss Gábor