Svédország egyik legsúlyosabb zenekara, a Monolord olyan, mintha a Sleep vagy a Captain Beyond próbálna Slowdive-dalokat játszani: komótosan egymásra épülő mázsás riffek váltakoznak pszichedelikus elszállásokkal, az egész fölött pedig ott lebeg Thomas V Jäger reverbbe áztatott ének-üvöltése. A trió tavaly adta ki az országuk legnagyobb taváról elnevezett Vænirt, amit májusban Budapesten is bemutatnak egy masszív klubkoncert keretében. Előttük pedig a kanadai We Hunt Buffalo és a hazai HAW hajigál majd pár muzikális medicinlabdát a közönségbe.
A Monolord története majdnem egy évtizeddel ezelőtt kezdődött. Akkoriban alapította meg ugyanis Danne Palm énekes-basszusgitáros, Esben Wilems dobos és Thomas V Jäger gitáros a hetvenes évek klasszikus rockja és a Clutch-féle stoner szeretete által hajtott Marulkot. A zenekar ugyan helyi szinten sikeresnek számított, a cím nélküli debütalbumuk például a jó nevű Transubstanstans Recordsnál jelent meg, idővel mégis földbe állt. Többek közt azért, mert Thomas és Esben lassabb és súlyosabb zenét akart inkább játszani. Hamarosan csatlakozott hozzájuk az egykori Rotten Sound-tag Mika Häkki, 2013-ban pedig megjelent a trió első lemeze, az Empress Rising, ami rögtön a kurrens doom metál színtér élvonalába katapultálta őket. Nem csoda: egyszerre volt meg benne a Black Sabbath pincemélyre hangolt gitárokra épülő riffközpontúsága és a Sleep súlyosan elszállt hangszőnyegei. Mázsás gitárok találkoztak befelé űrhajózós pillanatokkal, az egészet pedig remekül fogta össze az időközben énekessé is előlépett Jäger visszhangosított éneke.
A zenekar pedig szerencsére nem ült a babérjain: felléptek a stílus szinte összes fontosabb fesztiválján a Desertfesttől a Roadburnig, feldolgozták a Black Sabbath-klasszikus Fairies Wear Bootsot és tavaly megjelentették a második lemezüket, a „nyerő csapaton ne változtass"-elve szerint készült Vænirt. Maradt a rájuk jellemző lassú építkezés, a fogósság, a Dopesmokert idéző elszállások; az egész viszont még átütőbben és organikusabban szól. Nem túlzás azt állítani tehát, hogy az év egyik legkomolyabb doom örömünnepére kerül majd sor május tizedikén a Dürer Kert falai közt.
A kanadai We Hunt Buffaloról mindent elmond, hogy legutóbbi lemezük, a tavaly megjelent Living Ghosts a beszédes nevű Fuzzorama Recordsnál jelent meg. A kilencvenes évek egyik kultikus sorozata, a The Odyssey által inspirált lemezen pont ideális arányban keveredik a súlyos és groove-os stoner a fogós hard rockkal és egy csipetnyi beborult americana-hatással. Vagy ahogy a Stereogum kritikusa megfogalmazta: „mintha összegyúrnánk a Kyusst, a Mastodont és a Yellow & Green-érás Baronesst". A koncerteken pedig pont úgy gázolják le a közönségüket, mint a nevükben szereplő állat.
Ehhez a lineuphoz pedig tökéletesen illik az egykori Stereochrist-frontember Makó Dávid által életre hívott HAW, amit bátran nevezhetnénk akár szupergruppnak is, hiszen a többi tag olyan zenekarokban fordult meg, mint a Torn From Earth, a Dog Attack vagy az Igor. Zeneileg pedig egyértelműen New Orleans az ősforrás, avagy a zsigeri és mély, főként középtempós metál, néha gitár helyett bendzsóval kísérve. Erre jön még rá Dávid átszellemült és erőteljes éneke, valamint a The devil's tradeben is megjelenő blues hatások. Eddigi utolsó, két évvel ezelőtti albumuk, a Soundtrack Of Our Friendship pedig csak megerősíti azt, amit a Monolord is képvisel: nem csak Amerika déli részén tudják hitelesen játszani a doom metált.
