A soproni Drawing hardcore-t játszik, a zenekartagok nevein kívül nagyjából semmit nem lehet róluk tudni, és 20 perces lemezüket nemrég szabadították a világra, amelyről a klipes dalt osztjuk meg az érdeklődőkkel. Információ híján a tagok neveit tudjuk felsorolni: Nagy Balázs - vokál, Horváth Krisztián - gitár, Jáger Patrik - gitár, Homoródi Ádám - basszusgitár, Major Szabolcs - dob.
Pálinkás Vince: Jó kis hozzáállás-zene, hosszú távon fárasztó tud lenni (itt pont jól eltalálták a játékidőt!), de egy kis feltöltődésre és/vagy stresszlevezetésre bármikor alkalmas lehet egy bulijuk - feltéve, hogy szól olyan jól, mint a teljes lemez. Jó pont, hogy mivel először nem értettem a magyar szöveget, ezért külföldinek gondoltam a bandát. Plusz jó pont az Akela feldolgozás (Foggal és körömmel), amely egy jövőbeli tribute lemez dísze lehetne. Ha már itt tartunk, egy Moby Dicket is meghallgatnék tőlük.
Draveczki-Ury Ádám: A klip alapján különösebben nem kell gondolkodni a Drawing zenéjén: alapra vett, sodró lendületű hardcore-ban utaznak, ahol a mogorva külső, a súlyzó meg a bokszzsák igazából érző szívet (értsd: pozitív mondanivalót) takar. Van erő a dologban, ez tagadhatatlan, és ha élőben is kellően feszesek, bizonyosan nincs álldogálás a bulijaikon. Egy problémám van csak, az pedig a néhol furcsán ritmizált, nem kellően artikulált szöveg. Persze ezt is lehet úgy nézni, hogy a lendület elviszi a hátán…
Valentin Szilvia: Manapság már régivágásúnak mondható hardcore, a 90-es években tonnaszám bukkantak fel ilyen csapatok és jó párat szívesen hallgattam én is. A műfajnak megfelelően röviden és fogósan fogalmaznak, a Madball és Terror pólók árulkodóak lehetnek a zenei irányról. Az érthetőbb szövegmondásra a jövőben jobban oda kellene figyelni.
