Shock!

Manapság meg kell becsülni az alulról építkező és piacképes dallamos rockbandákat, akiket nem projektjelleggel raktak össze valamelyik kiadói íróasztalnál fénykorukat harminc évvel ezelőtt élő veteránokból. Nem csoda, hogy a Frontiers is úgy csapott le a Girish And The Chroniclesre, mint gyöngytyúk a takonyra, és a tavalyi Hail To The Heroes lemez sikere után gyorsan újrageneráloztatták velük eredetileg 2014-ben kiadott debütlemezüket. A Back On Earth annak idején hivatalosan csak Indiában jelent meg, de ott sem kavart különösebb hullámokat, és technikailag sem volt vele elégedett a csapat, tehát mindenképpen van létjogosultsága ennek a friss változatnak.

Már csak azért is, mert ha tetszett a tavalyi album, netán visszaástál utána az egy kanyarral korábbi Rock The Highwayig, különösebben itt sem tévedhetsz nagyot. Girish Pradhan csapata sem csinál semmi újat, de kétségtelen: a full underground mai melodikus mezőny többségéhez képest autentikusabban, erőteljesebben, jobb dalokban tálalják a régi fogásokat. Ráadásul mindezt egy olyan leágazáson teszik, ami néhány csapatot leszámítva annak idején sem számított éppen a legfelkapottabbnak a stíluson belül, ma meg aztán tényleg fehér holló. Persze máris vannak arra utaló jelek, hogy a valóban kiemelkedő hanggal megáldott Girisht jó frontierses szokás szerint projektek ezreiben koptatják majd unalomig, de egyelőre még nem tartunk ennél a fázisnál. Itt és most tehát mindenki nyer ezzel az albummal, a zenekar is, a kiadó is, a közönség is.

A kritikára készülve meghallgattam az eredeti Back On Earthöt, és a különbség valóban jelentős. A meglehetősen béna hangzású, nem túl kiemelkedő módon feljátszott album helyett most kaptunk egy olyan változatot, amiről a megfelelő információk hiányában akár azt is elhihetnénk, hogy ha nem is a Hail To The Heroes után következő, de mondjuk egy azzal párhuzamosan készített anyag a zenekartól. Magyarán szólva, ha kedveled az annak idején a szaksajtóban néha street rockként emlegetett riffesebb, agresszívebb, durvább megközelítésű hajmetált, itt most kapsz bónuszként tizenkét dalt. A Girish And The Chronicles hatásai teljesen egyértelműek, egyebek mellett nyilvánvalóan sok Skid Row-t, Firehouse-t hallgattak annak idején, de rejlik a zenében nem kevés európai, elsősorban brites heavy metal is a riffek fűzésében, a gitárharmóniákban. Sőt, akadnak modernebb, tördeltebb ritmusokkal operáló, kevésbé maguktól értetődő megnyilvánulásaik is. Utóbbi elemeknek köszönhetően máris nem lehet leírni őket annyival, hogy csupán visszaöklendezik a Slave To The Grindról meg a Hold Your Fire-ről ellesett paneleket.

Szentté azért persze így sem akarom avatni a csapatot: bár szívesen és sokat hallgattam az előző két albumot, a Girish összességében inkább csak a mai mezőnyből emelkedik ki messze magasan, a stílus fénykorában jól elüzemeltek volna a másodvonal alján. Kéretik ezt sem negatív értékítéletnek venni, hiszen a dallamos arénarockos mezőny mai szemmel nézve egészen döbbenetesen árasztott el mindent a '80-as évek végére, és még a negyedvonal bandái is nagykiadóknál gyártották zsinórban az aranylemezeket. Az indiaiaknak is akad néhány olyan daluk, ami akkoriban is kiugrónak számított volna – a legutóbbi lemezről a Clearing The Blurt és a Lover's Traint sorolom ide –, de azért nem mind ilyen. Mindez ezt a lemezt hallgatva is feltűnő, de kétségtelen: érzik ezt az irányt, görcsmentesen jön belőlük a zene, Girish pedig minden adottsággal rendelkezik hozzá, hogy a nápolyiak ikonként tűzzék zászlóra.

Nem akarom szételemezni a Back On Earth összes dalát, a Ride To Hell, a Loaded, az Angel ballada, a Hey You vagy a Golden Crown a stílus szerelmeseinek mindenképp bejönnek majd, és ugyan akadnak kevésbé perfekt tételek is – halld például a nehézkes The Revolving Barrelt –, egy kilencéves debüt újragondolt változata esetében ez bocsánatos hiányosság. A dobsoundot azonban éppúgy nem sikerült elcsípni most sem, mint tavaly, ezzel a művi, töketlen puffogással legközelebb mindenképpen kezdeni kellene valamit. De összességében azért jó kis album ez. Ha szereted az ilyesmit, 2023-ban nem fér bele az a luxus, hogy elengedd magad mellett Girisht és zenekarát.