Shock!

Több okból is erősen kétlem, hogy a világnak szüksége volt egy Appetite For Destruction-újrakiadásra. Először is, minden idők (egyik) legtökéletesebb rockalbumához bő harminc év elteltével sem igazán lehet sokat hozzátenni, az elképzelhetetlenül sokat fejlődött stúdiótechnika és a legértőbb remaszter-készítők közreműködésének ellenére sem. Másrészt a jelen kiadvány megjelenésének apropója is igencsak ingatag lábakon áll, hacsak nem indokoljuk úgy a dolgot, hogy a Guns N' Roses éppen három évtizede vált a slágerlisták uraivá és valódi, később önmagát is maga alá gyűrő zeneipari szörnnyé. Egész másról szólt pedig korábban ez a történet, és ha valaminek, ennek valóban méltó emléket állít a most piacra szabadított gyűjtemény: itt van (majdnem) minden, amit a Tökéletes Zenekar a legjobb éveiben alkotott, amiből voltaképpen nem is volt túl sok, legjobb indulattal is mindössze kettő vagy három.

Folytatva a nyavalygást: azért is nehéz szeretni azt, amivel idénre végül be kellett érnünk, mert túlzás nélkül mindenki valami másra várt. Nevezetesen a 2016-ban, a három meghatározó arc által életre pofozott, immár a klasszikus éra örökösének is okkal nevezhető GN'R új dalait. Persze itt az újat is hatalmas idézőjelek között kell érteni, hiszen talán nincs is még egy zenekar a történelemben, amelynek vélt és valós életműve ekkora eltérést mutatna. Fura, de éppen ez az a pont, ahol a jelen, fullos változatában Locked N' Loaded néven futó kiadás léte értelmet kap, hiszen bár zömében nem hoz újdonságot az évek során a minden kő alá benéző, a leglehetetlenebb helyekről is kincseket összevadászó rajongói keménymag számára, Axlék 1986 és 1988 közötti korszaka minimum megérdemelt egy efféle megemlékezést. Összesen 211 percnyi zenét hallgathat meg most bárki a szürreális kis L.A.-i társulat legveszélyesebb korszakából, ami átfedésekkel terhelt, és persze nem is minden pillanatában 10 pontos, de a maga módján elejétől a végéig zseniális látlelet.

Az AFD újrahúzott verziója öt különböző formátumban jött most ki, és a komolyabb pakkok esetében ennek az Appetite tizenkét dalos anyaga már csak egy kisebb darabját adja. Ez még akkor is igaz, ha természetesen a kronológiailag szervesen ide kapcsolódó GN'R Lies anyaga is itt figyel, a botránynóta One In A Million kivételével. A valóban „gyűjteményesnek" nevezhető két box a zenei tartalmat illetően megegyezik egymással, csupán az extra relikviák és a kivitel tekintetében van különbség. Utóbbiakkal különösebben nem is foglalkoznék itt, a pontos tétellistákat mindenki olvashatta, és kedve/lehetőségei szerint eldönthette, hogy ezek mennyire vonzóak számára. A magam részéről a még megfizethető kategóriába eső, öt CD-s Super Deluxe Editiont választottam, ami bőrkötéses, vinyl boxokhoz hasonló kiállításával valóban a polcok dísze lehet. Ennek a hangzóanyag mellett a másik lényegi elemét egy 96 oldalas, keménykötéses könyv adja, ami hatalmas, eddig részben publikálatlan képanyagával és megemlékező soraival valóban az AFD-korszak történelemkönyve lehet.

A valódi lényeg viszont négy CD-n és egy blu-rayen bújik meg a könyv hátsó részében (nem csúnya, de kicsit furcsa ez a módszer, igazán kaphattak volna a lemezek rendes tokot is). Az 1-es és a 2-es CD tulajdonképpen semmiféle újdonsággal nem szolgál, legalábbis az alaposabb rajongók számára, de ebből a kiadvány kiagyalói sem csináltak titkot. A nóvum mindössze a remaszterizálás, amelyen az itt szereplő mind a kétszer tizenkét dal átesett, és ami persze a 2-es CD extráinak tett igazán jót. Az eredeti Appetite és Lies anyagok egyszerűen annyira elképesztően jól szólnak ma is, hogy a valódi feladat inkább a különböző kislemezek B oldalairól egybegyűjtött dalok megszólalásának hozzáigazítása volt a többihez. Az összeállítás „sztárja" a szélesebb értelemben vett közönség számára eddig valószínűleg ismeretlen Shadow Of Your Love, egy Axl/Izzy-szerzemény, amelynek hallatán az ember egyszerűen nem is érti, miért nem került fel ez a tétel annak idején a lemezre. Sőt, a dal stúdióváltozata is csak most kerül először közkézre (és a pletykákkal ellentétben nem rögzítettek hozzá extra sávokat, csak újrakeverték).

Ehhez hasonlóan el lehetne időzni külön-külön minden egyes tételnél, egyenként kielemezve az adott dal keletkezéstörténetét, én viszont inkább csak az érdekességekre térnék ki. Például arra, hogy a You're Crazy mindösszesen hét (!) különböző verzióban hallgatható meg, ami tényleg őrült dolog, bár egetverő újdonságokkal ez a vonal nem szolgál, a már ismert, dugott és dugatlan változat különböző stúdiókban elkövetett, illetve 5.1-es mixéről van szó. Annál izgalmasabb viszont a November Rain egyszálzongorás és akusztikus demója (?), amit szintén bűn volt eddig a fiókban tartani. Ami pedig a legdöbbenetesebb, az a felvétel ideje: 1986, vagyis öt évvel a Use Your Illusion albumok megjelenése előtt lényegében már tökéletesen kész volt a késői GN'R emblematikus dala. Ezek is a Sound City Sessionnek nevezett demózós időszak termékei, és nem mellesleg itt van a stúdióból kimentett mind a huszonnégy (!!!) dal eredetije, többek között a Back Off Bitché, és persze itt vannak a korai feldolgozások, a Heartbreak Hotel és a Jumpin' Jack Flash (utóbbi akusztikus verzióban is).

A blu-ray szintén megér egy misét, hiszen azon háromféle hangnormában megtalálhatóak az Appetite és a Lies dalai, plusz a Shadow Of Your Love, minimál kivitelű, de ötletes, animált grafikákkal együtt, hogy a szem se maradjon szárazon. Természetesen felkerültek a korszak videoklipjei, sokunk ifjúságát alapjaiban meghatározó képsoraikkal, és hogy ide is jusson maradjon meglepetés, az It's So Easy korábban nem látott videója is bemutatkozhat végre. Ha az öt CD és a képeskönyv átpörgetése után végül konklúziót kell vonnom, a dolgom egyszerre roppant könnyű és összetett is. A remekbe szabott csomagolással együtt a box a komplettista rajongók számára persze kötelező, aki pedig csupán érdeklődőnek tartja magát, azt a szimpla digitális letöltés, illetve a szimplább verziók is bőven kielégíthetik. Ár/érték arányról beszélni sok értelme nincs, hiszen ahogy az eredeti Appetite-ról szóló megemlékező cikkünkben is említettük, a '80-as években aligha volt a Guns N' Rosesnál nagyobbat szóló zenei sztori, és mint ilyennek, a jelentőségét aligha lehet túlhangsúlyozni.

Őszintén remélem, hogy mindent kiadtak most a GN'R klasszikus érájából, ami arra érdemes állapotban volt, és csakis ezért nem került fel ide például Duff dala, a Cornshucker (esetleg a One In A Millionnél is kevésbé cizellált szövege miatt). Annak is örülök, hogy nem akartak utólag semmit alakítgatni az eredetiken, nem játszottak fel pluszban hozzájuk semmit – talán az arra illetékesek is belátták, hogy a dolog több kárt termelt volna, mint hasznot. Úgyhogy jöhet a Use Your Illusion box pár év múlva, annak még biztosan találunk helyet a polcon!