Shock!

Soha de soha de sohasohasoha nem fogom megérteni a zeneipart. Úgy am blok sem, de a magyart főleg. Itt ez az atom-tehetséges, képzett, igényes zenét játszó társulat, küzdöttek, tanultak, fejlődtek, tudásuk lenyomatát belepréselték ebbe a vékony korongba... Majd pedig elgyengülve a megpróbáltatásoktól és a rögös út viszontagságaitól, egyszer csak feloszlanak... Ne!

Komolyan, pár hete érkezett ez a lemezke, pár hallgatás után rákattantam, kezdtem agyalni rajta, mennyire sokra vihetik a fiúk-lányok ilyen adottságokkal, és erre bumm. Na, próbáljunk meg a korong tartalmára koncentrálni kicsit.

A Hetedik Érzék rockzenét játszik. Ennél jobb megfogalmazás nincs. A túl popos és elektronikus Zanzibár vagy Venus mellett ez a zenekar lehetett volna A-Női-Énekessel-Alkotó-Igazi-Rockzene, ami nem a slágerlistákra íródott, pedig mégis ott lenne a helye. A nyitó Így Jó egy laza rock, kidolgozott énekdallamokkal, ügyes hangszereléssel, a Régi Fény alatt pedig még jobban elmélyülünk a nagybetűs Zenében, amiben egyszerre van (kizárólag feelingre értendően) a korai Bon Jovitól kezdve az újkori Gatheringig sok minden! Az Ébredj! Újra feelinges rock, a záró Messze Tűnő Álmok tört ritmusai és keleties dallamai pedig óvatos folk-prog érzéseket csempésznek az eddig is színes összképbe. A dalokat tudással és érzelemmel énekli a hallgató szívébe Bíró Anna, hajlításai, vokáljai a legprofibbak közé repítik. A gitár (Pálinkás László és ifj. Szabó Zoltán) és a billentyű (Pető Vica) arányát a lehető legjobban sikerült eltalálni, a ritmusszekció (Várkonyi Andor bőgős és Ispánovits Illés) feelingesen és pontosan alapoz, a dalok Dalok, a szövegek egyszerűek de mégsem klisések...

A felvétel Töfinél készült a "Betmenben", és bár a borítón olvasva kissé megijedtem, mit tesz a H.É. finom zenéjével ez az alapvetően metalra szakosodott üzemegység, kellemesen csalódtam. A megszólalás arányos, cseppet sem demósan vagy pénztelenül horzsolós, a vokálok végig ott ülnek az ember fülében... Szót kell ejtenem az igényességre törekvő multimédiás szekcióról, ami példaértékű! Tele infóval - és a zenekarhoz hűen - finom érzékenységgel, egy videoklippel (amire nem tudok mást mondani, mint azt, hogy kedves) és egy videointerjúval... így teljes a kép, így teljes ez a korong.

Komolyan, egyszerre mosolygok és szomorkodom, most, hogy újra nézem a videointerjút, ahol még reményekkel telve nyilatkoznak a tagok, és még a kifejezetten jó hangulatú stúdiózásba is bekukkanthatunk. Szabad reménykedni, hogy egyszer valaki felfedezi ezt a zenekart és felajánlja nekik a Nagy Lehetőséget, ha egyszer újra összeállnak? Megérdemelnék. És mi is.

Kilenc egész kilenc. Egy tized mínusz azért, mert fel mertek oszlani.