Shock!

Anno, mikor meghallottam egy bizonyos Dark Saga nevű korongot, ledöntött a lábáról a nagybetűs Metal. Valahogy nem zavartak se a kissé egyszerű dalszerkezetek, se a Maidentől és a brit metal ősfogataitól lopkodott riffek. Ereje volt a zenének, szaggatott, húzott, gyilkolt az egész, és persze ott volt maga a Metal Hang, a seggig érő vörös rőzséjét lóbálva ordító Matt Barlow. Ő volt az, aki úgy tudott fájdalmasan üvölteni vagy épp ultraszomorúan dörmögni, ahogy nem sokan mások.

Ezért is volt furcsa, hogy miután Matt kilépett az Iced Earth-ből, az ex-Judas énekes, Ripper Owens lett az utód. Féltem a teljesen új hangkaraktertől - bár persze én félek mindentől, ami új, de akkor is, valahogy az Iced Earth eleddig elsősorban Matt hangja volt számomra.

A címadó dal egy hagyományosabb Iced Earth zúzda, gyors, himnikus refrénnel nyit, s bár már ebben is dominálnak már a magasabb vokálok, még nem kaptam a szívemhez. Bezzeg a verzénél... Ripper bizony teljesen eddigi önmagát adja, Halfordos ultramagas énekkel, sikolyokkal tarkítja a dalt, amitől máris kicsit Judas lett a nóta. Furcsa, mikor próbáltam csak a zenei alapra figyelni, tipikus Iced Earth szólt, ahogy az énekhangot is fülelni kezdtem, beúszott a Priest. Ennyire befolyásolná egy zenekar hangzását az ének? Ezek szerint ennyire. A Where The Eagle Cries szép akusztikus ballada, és bizony, itt is a "régi hang", az a mély szenvedés hiányzik a libabőrhöz, így "csak" szép. A Valley Forge érdekes darab, akusztikus gitár és zúzda váltogatása egy középtempós dalban. Az ének itt is jó magas, valahogy elkülönül a zenétől... A refrén is csak majdnem-szokásos, valahogy nem bombáz le annyira, mint a Dark Saga vagy a Something Wicked mega-kórusai. A záró Hollow Man egy borultabb, hol balladisztikusabb, hol súlyosabb szomor, egyszerűbb de ezáltal hatásosabb refrénnel, na, ilyet kellett volna még.

Most úgy tűnhet, tömény fika és csalódás ez a lemez, pedig nem. Annak se örülnék, ha Ripper nem a saját hangján énekelne, végülis letett annyit az asztalra, hogy ne Barlow hangját kelljen másolnia, de ez így akkor is fura. Szoknom kell még ezt az új felállást, az biztos. Próbálom úgy felfogni, mint egy új zenekart, és így nem is rossz. Legyen ez mondjuk Earthed Ice (jajjj), az Iced Earth meg maradjon meg szép emléknek. Reméljük, a teljes lemez kritikáját majd nem mp3-ról kell megírnunk...