Akik látták anno hazánkban a norvég zenekar koncertjét, egy részük azt mondja, hogy a lemez is gyenge, mások pedig rehabilitálják őket, mivel jó anyagot tettek le az asztalra. Én is ez utóbbi réteghez tartozom. A Kampfar valami nagyon egyedi ízzel játssza pagan/viking black metalját, olyasféle hangulattal, mint a kései Bathory a nordikus metalt, és mindezt úgy, hogy egyfajta folkos hangzást is belecsempésznek a dalokba.
A csapat egyébként 1994-ben alakult, az énekes Dolk, és a gitáros Thomas által, első minialbumuk Kampfar címmel jelent meg. Az első teljes hosszúságú albumot 1997-ben jelentették meg, ez volt a „Mellom Skogkledde Aaser, majd '99-ben a „Fra Underverdenen." Ezután hosszabb szünet következett, amíg a tagok máshol zenéltek, majd a basszer Jon, és később a dobos II13 csatlakozása után ismét a Kampfar saját új lemezanyagára koncentráltak, ennek eredménye ez a hatszámos album, a Kvass.
A borító már nagyon megtalált – főleg ebben a kánikulai melegben volt üdítő a havas út, és az éjféli nap látványa. A dalok pedig északi viharokat idézően kavarognak, hömpölyögnek a gitártémák, de megvannak a black metalos, fűrészelős gitáros riffek is, és ahogy említettem a folkos hangulat is – itt-ott mintha síp, vagy furulya is megszólalna a háttérben. És ismétlem: hangulat, hangulat, hangulat.
Nagyon megfogták az északi viking világ mitikusságát, és vissza is adják azt. Az egyetlen hibának csak azt tudom felróni, hogy a számok annyira nem komplexek, hogy az 5-6 percet meghaladó időtartam minden esetben indokolt lenne. Néhol a kevesebb több lett volna, így azonban egy-két dal unalomba fullad.
Mindenesetre az utóbbi idők egyik legjobb ilyen jellegű anyaga (haj, de várom az új Amon Amarth albumot is!), ezért egy izmos pontszámmal jutalmazom.
