Shock!

Nem kevés időre, konkrétan úgy egy teljes évtizedre volt szüksége a fővárosi Kill With Hate-nak arra, hogy olyasmi underground gépezetté képezzék magukat, ami újra és újra a legendás Bolt Throwert juttatja eszembe, teljesen alaptalanul amúgy. Persze nem ez az egyetlen keresetlen hasonlat, amit Gyémánt Krisztián és katonái manapság kézhez kapnak, de a többihez hasonlóan ezt sem érdemes túl messzire elvinni, hiszen a brigád immár saját jogán is tiszteletet parancsol. A puszta karizomból összehozott, masszív alapozás után a hasonlóan intenzív háttérmunkának köszönhetően tavaly nyáron például a buffalói kannibálok előtt is láthatták őket azok, akik elég korán érkeztek, a legutóbbi idők pedig a legendás brit szaklap, a Terrorizer elismerését is meghozták számukra. Mindemellett akár meglepő is lehet, hogy a Voices Of Obliteration még csupán az ötös bemutatkozó albuma.

A stílus persze death metal, azon belül is a klasszikus, kalapáccsal gyilkolós fajta, emellett azonban még számos más hatást is beépülni érzek a muzsikába. Szájszélnedvesítő dallamok és egyszerűen jóképű, paraszt groove-ok is megtalálták itt a helyüket, ráadásul mindezt bármilyen egyensúly- és hitelvesztés nélkül hozzák. Egyébként is remekül ellenpontoz a banda, értve ez alatt Krisztián és Patrik danolását éppúgy, mint a szólómunka megosztását a két, egészen eltérő felfogású gitáros fiatalember között. Nem is tudok sokkal többet felróni a társaságnak, mint a kiforratlanságot, amit én még erősen érzek, főleg a panelek összekapcsolása tájékán. A hangképben durván a képünkbe tolt ritmusszekció sem éppen az a módja a zenekari megszólalásnak, amit én igazán szeretek, de igazából éppen a bónuszként rögzített Extreme Deformity klasszikus az, ami a fejlődés hogyanjáról beszél.

A pontszám így azután korántsem a nomen est omen jegyében kerekedik a hetes felé – sőt, ha a Torture tavaly csupán egy nyolcast érdemelt nálunk, talán túlzó is lehetne az érdemjegy. Persze nem az, és nem is a korpásokkal szemben kell helytállnia a Gyémántos bandának, csupán továbbra is az itt tetten érhető hitelességgel kell képviselniük rajongott műfajukat, közben pedig még jobb dalokat kell írniuk, egyszerre ésszel és erőből, ahogy eddig is tették. Mi sem egyszerűbb?! Kitartást hozzá!