King Diamond energiái kimeríthetetlenek. Mintha valami ősi erő táplálná, aminek misztikumát csak őt ismeri, őt vezérli. Alig fejezte be a Voodoot, zenésztársakat cserélt, és nekiállt az új Mercyful Fate album felvételeinek, ami ugye testvérek közt is legalább két pirospont egy ilyen öreg rókától. Legközelebb állítom szimultán készül majd a két anyag. Aztán mint aki jól végezte dolgát, a Mercyful Fate-el indult el turnézni. Csak úgy pihenésképpen.
Első benyomásként itt a borító, ami hangulatát tekintve az Abigail bús melankóliáját juttatja az ember eszébe, egy kis sötétséggel, misztikával átitatva. Ilyennek kell lennie egy igazi King Diamond borítónak, mert azért valljuk be, nem mindig sikerült ilyen ragyogóan (Conspiracy, The Dark Sides, Spider's Lullaby). A szövegkönyv is mutatós. A zenekar tagjainak arcképe démoni keretbe foglalva, továbbá a történet hősei kis kártyalapokon. Sarah Lafayette, Doctor Le Croix, Lula Chevalier, Salem, Father Malone, Baron Samedi, stb. Tipikus Diamond-i fantáziaalakok. Az ő rémálmaik, rémtetteik hátborzongató sztorija elevenedik meg előttünk. időutazást tehetünk a 30-as évek Amerikájába, közelebbről Louisiana államba, ahol egy voodoo pap egykori házába költözik be az állapotos főhősnő, Sarah Lafayette, férje David, továbbá Lafayette nagyapa.
A lemez sejtelmes felvezetése, a Louisiana Darkness, egy forró nyári éjszakán indul A levegőben varázslat, a távolban voodoo dobok vészjósló hangjai. Voodoo...voodoo...voodoo. E rövid intro után kezdetét veszi a tipikusan Diamond mesterre jellemző borzalom. Andy La Rocque gitáros, aki mostanában nagyon belemerült a producerkedésbe, ugyanolyan mesterien kezeli hangszerét, mint eddig bármikor, és a másodgitáros Herb Simonsen-nel párban olyan zakatolást, lüktetést visznek az anyagba, hogy az tanítani való. A ritmusszekciót Chris Estes basszusgitáros és az új dobos, John Luke Hébert alkotja. Utóbbiról annyit jegyeznék meg, hogy onnan származik, ahol a történet játszódik, s hallhatóan vérében van a hely szelleméhez tökéletesen illeszkedő játékstílus. Szerintem technikásabb dobos, mint elődje, Darrin Anthony. (Nem csak szerintem, hanem King Diamond szerint is.) A Secret c. szám beindulós részeinél hihetetlen feelinggel csépeli a bőröket.
Az album egyetlen hibája, ha ez egyáltalán hibának róható fel - nézőpont kérdése -, hogy hangulatilag ugyanaz, mint elődei voltak. Bár az idő beérlelte King Diamond és a Mercyful Fate ténykedését, ugyanis egyre több black metal csapat fordul az őáltaluk kitaposott sötét hangulatú heavy metal felé. Összességében nézve ez egy kiváló lemez, reméljük az év végi összesítéseknél mindenkinél előkelő helyen fog végezni.
