A tagcserékről egy szót se, úgyis mindenki tud mindent! A legfontosabb, hogy a jó öreg Jon Oliva ilyen balszerencsés előzmények után is képes volt talpra állítani a csapatot. Az új tagok még nem szerepeltek a mostani albumon, az ő rátermettségükről a koncerteknek kell dönteniük. A lényeg, hogy az átmenetileg négy főre olvadt Sava-legénység (plusz az állandó társszerző/producer Paul O'Neill) is képes volt egy nagyszerű lemezt összehozni!
A döntő változás természetesen az énekesváltás: újból Jon ragadta magához a mikrofont a stúdióban és ezzel visszatért az 1987-91 közötti albumok, elsősorban a Gutter Ballet és a Streets zenei világa. Ez az anyag, amellett, hogy sokat megőrzött az utóbbi lemezek jellegzetességeiből, jóval súlyosabb, komorabb lett, kevésbé hegyezték ki az egészet az énekre. Attól tartottál, hiányozni fog Zak Stevens? Rögtön a Stay With Me Awhile sejtelmes, borzongató dallamai elűzik az aggodalmat. Majd mindjárt utána jön a There In The Silence, ahol a kezdés egy az egyben a Gutter Ballet-időket idézi, aztán Chris Caffery olyan keménykötésű, Black Sabbath-os riffet csihol, hogy már nő is a bajuszom! Ugyanígy nem gyenge az I Seek Power nyomasztó refrénje sem, amelynél a Hall Of The Mountain King atmoszférája tér vissza.
Ugyan több dalban is megtalálhatók a mára abszolút Sava-védjegynek számító komplex számszerkezetek, bombasztikus többszólamú vokálok (a musical-szerű Comissar, a tízperces Morphine Child vagy a Surrender is ilyen), de erős kontrasztként ott van még pl. az Awaken, amelyhez hasonlóan direkt és ütős dalt rég írtak már Oliváék. Ez egyenesen az első két (!) album hangzásvilágát eleveníti fel: semmi billentyű, csak power riffelés, meg Jon érdes, gonosz hangja. Pofonegyszerű nóta, de nagyon betalál! A tempós Drive a másik szimplább darab a lemezen, kicsit olyasmi a feelingje, mint a Lights Out-nak az Edge Of Thorns-on. A záró Back To The Reason meg a Streets-korszakba vezet, de ide is sikerült egy jó kis Magellanos kórust beépíteni.
Szóval ilyen ez a Poets And Madmen. Nem a Dead Winter Dead és a The Wake Of Magellan folytatását kell várni tőle, sokkal inkább annak a vonalnak a szerencsés találkozását a korábbi hagyományokkal. Mindenekelőtt pedig remekül megírt, változatos dalokat. Így tessék hozzáállni!
