Nos, eljött ez is: Magyarország legnépszerűbb rockzenekara (és talán az egyetlen média által megtűrt metal bandája), a Tankcsapda elkészítette a Magyar Fekete Lemezt. A borító ugyanis az újjáfaragott logótól eltekintve olyan szinten fekete, hogy maga a műanyag borítás is ebben a "színben" pompázik, a korong elejével, sőt hátuljával együtt. Ügyes és ízléses megoldás.
Mint már bizonyára tudjuk, ezt a lemezt másfajta módszerrel vették fel, mint az eddigieket: a hónuk alá csippentették Hidasi Barna hangmérnököt, kibéreltek egy házikót Debrecenben, és szép nyugisan stúdióvá alakították, hogy így rögzítsék az anyagot. Érezni is némi óvatosságot a hangzásban, kissé retrósra lett keverve minden, nem az a modern hasítós fajta a hangzás, inkább amolyan szőröskés. De végül is jól áll ez egy olyan bandának, aminek a zenéje sem épp frissen borotvált és arcszesszel átmosott típus.
Amolyan lelazult hangulat jön le a dalokból, talán ez is a kényelmesebb felvételi körülményeknek köszönhető. A nyitó Rock A Nevem tipikus stadion-csapda, lehet sok embernek hangosan kiabálni a refrént rakendról. Aztán persze van itt a régiekre (óvatosan) hajazó post-punk is, mint az Egy Van, vagy a Nem Kell Semmi: tipikusan a 13 éves "kiscsapdásoknak" szóló nóta, majd ők üvöltözik mindenhol, hogy nem akarok rendet rakni, meg másnapos akarok lenni, a szülők meg ismét örülhetnek esmét. A California Über Alles zeneileg még némi modern metal és HC elemeket is próbál beolvasztani az őrlős kezdésével és a tikatikás középrészekkel. A címadó nótában meg már-már hörögne vagy épp hácésen ordítana Lukács, nicsak, nicsak. Persze ezek csak színezések, aki hallott már Csapda lemezt az utóbbiakból, az mindegyiket hallotta, felismerhető minden zenei fordulat és manír. A hangszeres megoldások tulajdonképpen ugyanazok a bevált tufa rock'n'roll cuccok, mint amit az utóbbi jó pár évben használtak, mindenféle Connektoros kísérletezés vagy szaxiszóló nélkül. A gitár pár baromi hangulatos Motörhead-riffet használ, azt viszont hatásosan, a dob meg egész fifikás, bár ahogy Barnát ismerem, némelyest dolgozott rajta egy Logitech nevű "kisdobos" is. Ami viszont folyamatosan érdekessé teszi a dalokat, az Lukács mester szövegírási tálentuma. Persze a szófordulatait is nézhetnénk klisésnek, de a rímek egymásba bújtatásához valami olyan szinten csavart agya van, hogy simán élvezhető sokadszorra is ez a világ.
Hogy miben áll a Tankcsapda varázsa, amitől fényévekkel kimagaslik a magyar rock és metal mezőnyből? Sokan fejtegetik ezt, hiszen zeneileg vannak náluk jóval kifinomultabbak és virgásabbak is, ráadásul a Csapda sose mozdított meg egy samplert vagy háttérénekes néniket sem azért, hogy médiabarátabbak legyenek. Ez a lemez továbbra is megerősít abban, hogy két alapelve van a Csapda-királyságnak, amit annak is el kell ismernie, akinek stílusban vagy bármilyen más szempontból nem jön be a banda: Egyrészt egyszerű, de erős és fogós riffeket és dalokat pakolnak a nép elé, nincs a zenében nagy megfejtés, de van annyira erős és szimpla, hogy 12 éves kortól mindenki, aki ki akarja tombolni magát, erre tegye. A szövegek meg a kiváló nyelvi fordulatok mellett szintén e korosztály összes problémáját kiabálják a világba: dobott a csajom, inni kéne, lenéznek a suliban, anyám szekál - erre hatalmas tábor vevő, sokkal inkább, mint bármilyen más, mélyebb témára. Cseresznyéék jó pár lemez óta tökéletesen megtalálták az egyensúlyt aközött, hogy kiszolgálják ezt a közönség-igényt, és azért még ők is jól érezzék magukat, miközben tolják a nótákat.
A lemezhez egyébként egy 2005-ös PeCsás koncert DVD is jár. Maga a koncert teljesen átlagos fellépés, szépen eltolják a Bestofot. Kamera nincs túl sok, de azért látni szépen mindent: önálló kiadványnak csak szódával menne el az anyag, de egy lemezhez bónusznak teljesen rendben van.
Ha már suliról is volt szó, akkor a lemezre is csak azt a hasonlatot tudom mondani, mint amit általános iskolai magyartanárom minden feleletre: "Hát, nem cicomáztad túl, de a lényeg benne volt, négyes". Ez a tízesre vetítve erős nyolc pont: ciki, nem ciki, ez van.
Hozzászólások
Szerintem teljesen korrekt a 8 pont erre.
Semmi nincs egy polcon a Metál-kezeléssel. Egyeduralkodóké nt ül a magyar könnyűzene trónján.
Jó kérdés :)
Így utólag visszagondolva, szerintem a "divatzenévé" (opciók: "elismertebbé", "populárisabbá" stb.) válás korábban, az ezredforduló tájékán történt. Mennyország Tourist ugyebár... aztán Ez az a ház, Szextárgy, Adjon az ég stb. Ezekre kezdtek néha őrült ugrálásba olyanok is, akik 10 perccel korábban a R&R rugójára csak pislogtak, és inkább kimentek sörért.
A Mindenki vár valamit pedig anno rám amolyan visszakomolyodá sként hatott, kicsit mélyebb(nek tűnő) szövegekkel.
Érdekes, a Rock a nevem nekem pont olyan jófajta, minimálisan önirónikus, kapuzárási pánik levezetőként jött át, a Nem kell semmi viszont tényleg leverte a lécet. A "leszarom a szobámat, nem csinálok rendet" sor azonnal a Metál-kezeléssel egy polcra helyezte a nótát, én pedig elbújtam szégyenemben.
Ismét belehallgatva az albumba, jóval több a komolytalanság, és töltelék részlet, mint emlékeztem, ettől függetlenül még összességében vállalható.
(Mondjuk tizenévesen már másfajta zenék érdekeltek amúgy is.) Most viszont előszedtem és meghallgattam és az a helyzet hogy ez volt talán az első tényleg gyenge 'csapda album. A rock a nevem mai fejjel még az akkorinál is cikibbnek tűnik, a nem kell semmi szintén (pedig már középiskoláskén t sem tudtam kötődni a szövegéhez hiába az én korosztályomnak készült), a Füst és lábdob sem sokkal jobb, és itt még a riffek is iszonyat bénák. A California über alles-zel kapcsolatban lett egy nagy felismerésem. A végén mindig úgy értettem a szöveget hogy ,,bébi hasta-la vista, itt mindenki Jóska-Pista". Így utólag már ez vicces. :D Ez egyébként nem is olyan rossz. A mindenki elég sablonos. Az alagút végén és a holnapot éljem túl viszont egész pofásnak tűnik mai fejjel is. Az irgalom nélkül túltolt keménykedése nem jön be, a Dávid és Góliát viszont messze a lemez legjobbjának tűnik. A minden szó megint egy futottak még nóta, a hiányzol viszont egész jó csak kicsit elnyújtják.
És ez az album az amin leginkább tetten érhető szerintem hogy Lukács egyszer csak elfelejtett szöveget írni.
10 évesen nyilván nem foglalkoztam vele, de itt már bőven vannak olyan sorok amikre nem valószínű hogy büszke. Pláne hogy ő itt már 40 körül járt, ahhoz képest némelyik nóta olyan mint ha Emosok írták volna. (Ne feledjük el hogy 2006-ban élte ez a stílus az aranykorát magyarországon is. Nem véletlen hogy némelyik dalban már ott kísért az akkora szintén beemósodott Green Day és a My Chemical Romance, plusz ha valaki ránéz Cseresznye akkori külsejére az is láthatja hogy itt már milyen időket éltünk.) Mindig úgy gondoltam hogy Lukács szövegi hanyatlása 2009-ben kezdődött el, de úgy látszik hogy hamarabb, talán pont a rock a nevemmel.
Érdekes visszahallgatni olyan albumokat amik régen tetszettek, mert tényleg elképesztő a különbség pár év/évtized elteltével. Mint ha annak idején nem is ezt az albumot hallgattam volna. Ezzel szemben érdekes, de sem az előtte lévő Élni vagy égni, sem pedig az utána következő Minden jótról nem változott ennyit a véleményem. Azokat a mai napig is ugyanolyan jónak tartom.