Shock!

Tony Macalpine a 80-as évek gitárhős-termésének egyik méltatlanul elfeledett (vagy legalábbis alulértékelt, és ma már szinte csak a szakma által ismert) tagja. Pedig az 1986-ban, az Edge Of Insanity lemezzel debütáló gitárvirtuóz korszak egyik zsenije az azóta is sztárnak számító Satriani vagy Vai mellett (nem is beszélve arról, hogy Tony mostanában pont Steve Vai turnécsapatában "kénytelen" billentyűsként és másodgitárosként megkeresni a napi betevőre valót).

Ez a válogatás Tony szólómunkáit hivatott összefoglalni, melyek nagy része a gitárhősöket felfedező Mike Varney-hez, és a Shrapnel kiadóhoz kötődik. A kronologikusan összeválogatott dalcsokorban négy dalt hallhatunk a debütáló lemezről (itt Billy Sheehan basszusozik és a Journey-ből ismert Steve Smith dobol). Aki először hallgatja Macalpine munkásságának darabkáit, már itt ráébredhet, mennyien merítettek azóta Tony stílusából, hangszerelési és dalfelépítési metódusából. A szerzemények egytől egyig dallamos, nem csupán gitárőrültek számára élvezhető kompozíciók, szabályos versszak-refrén-tobzódás-refrén szakaszokkal, mintha énekes dalok lennének, csak épp a torok helyére is gitárhúrok kerültek. Elég azt mondanom, ha nincs Macalpine, itthon sincs Szekeres Tamás.

A '92-es Freedom To Fly-t csak egy szerzemény képviseli, a Champion nyugodtabb darab Mike Terrana power-jazz dobolásával aláfestve. '93-ból a speedes Rats With Wings rohanja le a hallgatót, a végén egy kellemes dobszólóval, majd két '94-es szerzemény érkezik, melyekben Tony Franklin basszer, Deen Castronovo dobos és Jens Johansson billentyűs alapoz a gitárok alá. Újabb két dal '95-ből, a bőgős továbbra is Franklin, a dobhoz visszatér Terrana - aztán egy nagy ugrás az időben, és két 2001-es dallal búcsúzik a csokiszínű gitármágus, a Chromaticity lemez címadójában és a Christmas Islandben újra Steve Smith dobol, a basszust pedig itt Barry Sparks kezeli.

Aki egy kicsit is érdeklődik a gitárzenék iránt, próbálkozzon meg ezzel a válogatással, kellemes ízelítő a teljes életműhöz (amelyből persze csak a szólóanyagokba enged bepillantást ez a válogatás, pedig a M.A.R.S. project, vagy egyéb kilengései is megérnének egy misét). Gitárosoknak pedig egyszerűen kötelező stílusgyakorlat és illemtankönyv az anyag.