Shock!

Elég csak egyetlen pillantást vetni a norvég hármasfogat lemezének borítójára, és máris tudjuk, milyen zenét játszanak. Bizony, ez valóban jófajta, északi fekete fém, "kompromisszum-mentes" black metal, és itt ez most nem egy elcsépelt frázis. Sokan hirdették már lemezeiket ezzel a felkiáltással, azonban jogosan csak kevesek - a Tsjuder ez utóbbi kevesek közé tartozik.

A '93-ban alakult csapat oszlopos tagja az alapító tag basszer/énekes Nag, valamint hű társa, Draugluin, gitáros, a dobos poszton cserélődtek az emberek, jelen esetben egy Anti-Christian fedőnevű (na jó, ez már fantáziátlan) rémség csépeli a bőröket. Jogos a kérdés, hogy miért csak most írunk egy 2004-es lemezről. Nomármost amikor a világban a tömegcikkeket tonnaszámra termelik - és ebbe sajnos a rockzene is kezd beletartozni -, akkor érdemes minden egyes (fekete) gyöngyszemet kiemelni és megőrizni - még ha csak utólag is.

Számomra a Tsjuder albuma ilyen, az Immortal feloszlása után talán ők lehetnek az old-school norvég black metal egyik fő zászlóvivői. Nem csak a külsőségekben, de zenében is felmerül a Halhatatlanokkal való azonosság, illetve a Carpathian Forest jutott tán eszembe a lemezt hallgatva. Bár koppintásokról szó nincs esetükben.

A Tsjuder is egyedi, karakteres módon zúz le bennünket az igen hangulatos old-school témákkal, inkább gyorsak a dalok (Darkthrone?), aztán belecsempésznek egy kis lassulást, betonozást, thrasht (mint pl. a Ghoul című számban - a szólót nyilván Kerry Kingtől lesték). A zárótétel meg olyan motörheades pörgetéssel indul, hogy először azt hittem, valami feldolgozás. No persze a rekedt, károgós vokál helyrerakott, de aztán a szólók megint az Ölők klasszikus albumát idézték - ilyen gitárszólók a Reign in Blood korszakos Slayer albumon voltak.

Zárszóként visszatérnék arra, amivel kezdtem: ez itt egy valóban kompromisszumoktól mentes black metal lemez.