Feltételezem, a hazai Vader rajongótábornak ismerős lehet egy bizonyos Daray nevezetű egyén, illetve a - gondolom csekélyebb számú - Behemoth fanok számára Orionról nem az űrhajó jut eszükbe. Nos, eme két zenész egy bizonyos Vesania nevű együttesből ugrott be a fent említett két black metal csapatba.
Orion a Vesania gitáros/énekes posztját tölti be, Dary az ütős, illetve egy Heinrich nevezetű basszer és Siegmar billentyűs alkotják még a lengyel black metal eme reménységét. A csapat idei albumát a Napalm Records júniusban a hónap albumának választotta, sőt komolyabb hírverést is csaptak, amelyben azért az állítások némileg túlzóak bizonyos tróndöntögetésekkel kapcsolatban. Talán ezért is álltam szigorúbban az lemezhez, de sokadszori meghallgatás után is vegyesek az érzéseim. Mert egyrészről vannak ténylegesen jó black metal dalok, a stílus sok ismertetőjegyével; károgós, hörgős, mély énektémák, igen jó billentyűfutamok a háttérben (nem a gitár rovására), agresszív riffek, szélvésztempós, embertelenül gyors lábgépes, csépelős dobtémák - mint pl. a Legions Are Me című dalban, vagy a Fireclipse-ben. Ezek egyértelműen az album húzónótái, a címadó tételt is hozzáadva, amely thrashes sikálással, és kicsit COF-os dallamossággal ragad meg hallójáratainkban. Ellenben a többi szám átlagos, semmi igazán kiemelkedőt nem találtam bennük. Az albumot feldaraboló Lumen Clamosum / Lumen Funestum / Lumen Coruscum trilógia pedig mindenféle metalos zenét nélkülöz, inkább egy sci-fi/horror film bevezetőjének szánhatták, hangulati elemek ezek, én részemről egy black / thrash / death metal lemezen sem hiányoltam az ilyesféle kísérletezéseket.
A finálé meg aztán egyenesen botrányos; ma már nem poén ilyesmivel kiállni. Egy 26 perces szám, amiben van 25 perc statikus zörej (zaj), majd egy félpercnyi instrumentális fellángolás - még ha jó lenne az a fél perc! De nem az. Ha több olyan dal szerepelt volna még, mint amelyeket kiemeltem, akkor biztos nagyobb reménységet táplálnék a Vesania jövőjével kapcsolatban.
