Repülőhal, repülőhal, repülőhal!!!! Így kezdődik a debreceni csapat Szétszórt című dala. Ami a honlapon már "Szét szórt vagy" (igen, így írták) címmel szerepel: itt meg is fejtettem, hogy a repülőhal tulajdonképpen "ő legbelül van" akart lenni. Érdekes.
Szóval, csak azért emeltem ki eme apróságot, mert nem is olyan apróság, gyakorlatilag érthetetlen a szöveg, az első refrénig erősen gondolkodnom kellett rajta, hogy magyar, angol, esetleg ős-eszkimó nyelven nyomja a csapat.
A zene amolyan debreceni. Mármint Necropsia. Meg a társai. Aki nem ismeri a debreceni stílusalapítókat, esetleg némi SOAD párhuzamokat fedezhet fel a muzsikában, már ha az összevissza ritmizált szövegeket és a nagyon beteg üvöltözést figyeli, de sajna az örmények mélysége már nem ragadt meg a Naturia zenéjében.
A borító (és a színvonalas weboldal) alapján tök mást vártam, szép zöld fa a szép zöld tájon, azt hittem, valami elszállós, nyugis dolog lesz. Aztán mikor beindult az ordibátor és a giterátor, úgy gondoltam, kéne egy másik borító ennek az alkotásnak, nyolcadik kerületi csatornafedéllel vagy olajos gépházzal, ez ilyesmi zene. A mai felhozatalból a Szeg vagy a Skizodigital próbálkozik hasonlóval, odakint meg monnyuk a Prong (helyenként, mert a Naturia azért jóval kaotikusabb).
Viszont sajnos a Naturia még nem érte el ezt a szintet. Az alapok megvannak, durva riffelés, ordibálós verzék, helyenként dallamokkal próbálkozó refrének - de ezt az egészet még nagyon ki kell dolgozni, feszesíteni, jellegzetességeket pakolni bele. A dallamos kórusok helyenként még jó irányba is tapogatóznak, például a Valami Más című szerzemény refrénje egész fülbemászó, csak bizony még erősen fejlesztendő az énekhang.
Úgy tűnhet ismét, hogy erősen fikkantjuk a csapatot, pedig ez nem egyértelműen van így. Az alapok erősek, a gitárok súlyosak, a ritmusok pontosak, van valami a bandában, csak még érlelni kell, hogy a szürkeségből kicsit színesebbé válhassanak, mondjuk zöldbe, mint a borító.
A Vulkán címmel felvértezett nóta is jó alap lehet, súly málhákra kicsit elszállt énekdallamok érkeznek, bár a dal közepe felé átmennek szokásos átlag-keménykedésbe. Itt viszont nem is annyira hallatszik a vokalista képzetlensége.
Viszont az ezt követő Jó & Rossz a metalcore és a Slipknot között egyensúlyoz, máris elveszett a keservesen megszerzett egyéniség.
Szóval, egy szó mint száz, jó az alapanyag de még akad rajta csiszolnivaló bőven. Viszont látszik a lelkesedés és a profizmusra való törekvés, a felvétel is szépen szól egy átlagdemóhoz képest, a honlap meg kifejezetten szemet gyönyörködtető és igényes. Amennyire ezekből látható az igyekezet, a zene is hamarosan felnőhet valamilyen profi agyzúzó szintre.
